Milyen az ADSL Svájcban?

Táltos, de néha csiga

Az ADSL szolgáltatás Svájcban is nagyon népszerû. A szolgáltatást itt nem azok a cégek kínálják, akik magát a vezetékes telefonhálózatot, hanem külön ADSL szolgáltatók vannak jelen a piacon, akik egyben Internet-szolgáltatók is. Ezért a szolgáltatás igénybevételéhez szükség van elôször egy hagyományos analóg vagy ISDN telefonvonalra. Az adott ADSL szolgáltató weboldalán - esetünkben ez a Cybernet lesz - leellenôrizhetjük, hogy alkalmas-e telefonvonalunk az ADSL telepítésére. Erre telefonszámunk megadásával online választ kapunk.
A 10-15 darab ADSL szolgáltató a valóságban csak internet-hozzáférést nyújt, az ADSL kapcsolat fizikai lehetôségét a vezetékes szolgáltató, a Swisscom hozza létre, és ezt adják tovább nekünk az ADSL szolgáltatók. Nekik fizetünk a szolgáltatásért, ôk pedig ennek egy részét továbbadják a Swisscomnak. Megrendeléskor az ADSL szolgáltató intézi el a Swisscom-nál, hogy megfelelôen átalakítsák a telefonos kapcsolatot, és az alkalmas legyen az ADSL-re. Tehát ADSL kapcsolatunk túlsó vége a Swisscom-nál van, onnét a szolgáltató - és az Internet - felé már hagyományos bérelt vonalon továbbítódnak az adatok.
Különbözô ADSL-csomagokat rendelhetünk meg, amelyek sávszélességben és egyéb szolgáltatásokban térnek el egymástól. Mi egy 512 kbit/s-os letöltési sebességet és emellett fix IP-címet tartalmazó csomagot rendeltünk, amelynek havi 180 svájci frank (kb. 30 000 Ft., 165Ft/CHF árfolyammal számolva) az ára, az egyszeri belépési díj pedig 250 frank volt. A legolcsóbb ADSL csomag a 256 kbit/s-os, fix IP-cím nélküli, 60 svájci frankba kerül. Ha nincs fix IP cím, akkor 24 óránként megszakad a kapcsolat. Ezekért a havi díjakért azonban korlátlan ideig internetezhetünk és korlátlan adatforgalmat bonyolíthatunk. Svájcban nagyon ritkán kell a szerelôknek a lakásba bemenniük, ha valami változás történik. Például vezetékes szolgáltató cseréje, telefonvonal ki- vagy bekapcsolása vagy az ADSL telepítése esetén sem csenget be hozzánk senki, annyi a dolgunk csupán, hogy várunk 1-2 hetet.
Arra, hogy vonalunk alkalmassá lett-e téve az ADSL-ezésre, próbálgatással jöhetünk rá, mivel senki nem értesít errôl. Már a szerzôdés pillanatában megkapjuk a csatlakozáshoz szükséges adatokat, logint, jelszót. Az ADSL csatlakozás "bekötésekor" semmilyen dobozt nem szerelnek a lakásba, ezért modemrôl, esetleg router-rôl külön gondoskodni kell. Ezek ára egy kicsit magas, egy ADSL modem kb. 500 frank.
Mivel Svájcban drága a munkaerô, a szolgáltatások is drágák, amennyiben személyes közremûködést igényelnek. Ezért jobban járunk, ha magunk telepítünk mindent, és csak végszükség esetén hívunk szakembert, mert ez utóbbi óradíja valószínûleg magasabb lesz, mint magának a szolgáltatásnak a havidíja. Ettôl függetlenül egy átlagos felhasználó be tudja üzemelni az ADSL modemet és a csatlakozást, ha követi az útmutatókat. És ha szerencséje van. Nem árt arra is ügyelni, hogy az ügyfélszolgálatot többnyire csak munkaidôben lehet elérni. Ilyenkor is csak az átlagos felhasználói kérdésekre kiképzett ügyfélszolgálatosokat találjuk meg. A legérdekesebb eset az volt, amikor épp egy Cybernet-es szakemberrel beszéltünk, és megszakadt a telefonvonal. Visszahívtuk, de ekkor már csak az üzenetrögzítôt találtuk ott, ami arról tájékoztatott, hogy ebédidô van, ezért várnunk kell egy órát.
ADSL modembôl USB-s és Ethernetes változat kapható, utóbbi a gyorsabb, így a gépbe egy Ethernet hálózati kártya is bekerült. A modemet a dobozában található leírás alapján egyszerû volt beüzemelni, amennyiben PPP over Ethernet módban használjuk. Ha egyedi konfigurációt szeretnénk, akkor már gondban vagyunk, mivel semmilyen dokumentációt nem kaptunk hozzá. A szolgáltató által adott dokumentumok is elég szûkszavúak, az IP és DNS címek, a login és jelszó mellett semmi mást nem tudunk meg belôle. A PPP over Ethernet a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Windows Dial-Up Networking-jét használjuk, vagyis ugyanúgy be kell "tárcsáznunk", ahogy hagyományos modemmel szoktunk. Az egyetlen szembeötlô különbség, hogy a csatlakozás létrejöttéig mindössze 1-2 mp telik el.
Elméletileg arra is van lehetôség, hogy a modem Ethernet bridge-ként mûködjön, ami azt jelenti, hogy nincs szükség dial-up kapcsolat felépítésre, hanem a hagyományos windowsos LAN-beállításokkal használhatjuk a gépet, ami bekapcsolás után egybôl az Internethez csatlakozik. Ezt azonban rengeteg próbálgatás és konfigurálás után sem sikerült elérnünk, az ügyfélszolgálat pedig valószínûleg magát a kérdést sem értené meg, így hát letettünk róla... Csatlakozás után a modem konfigurációs menüjében megnézhetjük, hogy mekkora a kapcsolódási sebesség, vannak-e hibák az adatátvitelben, stb. A fizikai kapcsolódás sebességeként itt azt láthatjuk, amit valójában megrendeltünk, vagyis 512 kbit/s-os le- és 128 kbit/s-os feltöltést. A valóságban a sebesség már attól függ, honnét (melyik világhálós szerverrôl) töltünk le adatokat.
Ami a rendszer beüzemeléséig történt, azt mind feledtette az utána következô száguldás az Interneten. Az adatforgalom gyorsasága szinte kábítószerként hat egy addig évekig modemmel küszködô felhasználóra, így mostanság már 1-2 cd-írás is mindig dukál a reggeli kávé mellé. A letöltési sebesség sokszor éri el a 400 kbit/s-ot, külföldi, amerikai oldalakról is gyakran jönnek 3-400 kbit/s-al a file-ok. Érdekes mód az otthoni, magyarországi adatok elérése sokkal lassabb, elôfordul, hogy kevesebb, mint 10 k-val jönnek le. Különösen nehéz innen elérni az Extra, az Apronet, a Freeweb oldalait, ha egyáltalán lehet. Mivel a múlt havi ADSL tesztben az Apple oldala is szerepelt, így itt is tettünk egy próbát: az apple.com amerikai szerverérôl 4,1 perc alatt jött le egy 12 MB-is file, átlag 50 KB/s-os sebességgel, ami elég jónak tûnik.

Érsek Teodóra