|
Piackutatók a hazai
telekommunikáció
fejlôdésérôl
20 százalékos bôvülés
Idén a
távközlési szektor 20 százalékos
bôvülése várható -
állapítja meg a BellResearch (telefon: 477-0100,
www.bellresearch.com)
piackutató vállalkozás
felmérése. A távközlési piac
mérete az elmúlt bô tíz évben
mintegy harminckétszeresére növekedett. Az
1990-es évek elején a növekedés
üteme jellemzôen 40-60 százalék
között alakult, de az évtized második
felében is folyamatosan 20 százalék felett
maradt. Az utóbbi néhány évben lassult
a növekedés üteme - ami mögött a
vezetékes telefónia piacának fokozatos
telítôdése áll -, ám a
mobiltelefónia, az üzleti kommunikáció
és az internet térhódítása ezt
bizonyos fokig ellensúlyozni volt képes.
Az 1999. évi Hírközlési Statisztikai
Évkönyv szerint - amely az összes
hírközlési- és
távközlési cég kötelezô
adatszolgáltatása alapján készül
és ezáltal teljes körûnek nevezhetô
- a magyar hírközlési piac
összesített nettó árbevétele 728
milliárd forint volt 1999-ben, ezen belül a
távközlési szektor
teljesítményét 700 milliárd forintra
becsülik a piackutatók. A 2000. évre
vonatkozó becslés 823 milliárd forint,
míg az erre az évre vonatkozó 980
milliárd forint, amely közel 20
százalékos növekedést jelent.
A szûkebben értelmezett távközlési
piac ennél kisebb, hiszen a 823 milliárdos 2000-es
évre vonatkozó becslés a cégek teljes
árbevételi adataira épül, ami
tartalmazza a szolgáltatók egyéb
bevételeit is (például exportbevétel,
távközlési
eszközértékesítés
bevétele, pénzügyi tranzakciók
bevétele, más üzletágak bevétele
stb.) A részpiacok alábbi
elemzésénél a fentiektôl mentes, a
távközlési
szolgáltatásokból származó
tiszta bevételekkel számoltak a BellResearch
elemzôi.
Ebben az évben
a leggyorsabban növekvô terület
várhatóan az üzleti kommunikáció
(mintegy 42 százalékos növekedés),
illetve a mobiltelefónia (34 százalékos
növekedés) lesz, míg a hagyományos
vezetékes telefónia területén
infláció alatti növekedés (5
százalék) várható. Az
internetszolgáltatás piaca
hozzávetôlegesen 35 százalékkal,
míg a kábeltévépiac 25
százalékkal fog bôvülni.
A hagyományos közcélú
távbeszélô szolgáltatások piaca
körülbelül 344 milliárd forint volt
2000-ben, növekedése 5 százalékra
várható ebben az évben, így
értéke 2001-ben 360-365 milliárd forint
lehet. A mérsékelt növekedés fô
motorja az ISDN-vonalak bekötési díja és
a jelentôsen megemelt havi elôfizetési
díjakból származó bevétel. A
beszéd célú forgalom növekedni fog,
azonban a volumennövekedés nem ellentételezi a
tarifacsökkenésbôl származó
bevételkiesést. A nemzetközi
hívásokban - a jelentôs
díjcsökkenés mellett - reális
fenyegetettséget jelent a VoIP is, hiszen egyre több
adatkommunikációs cég nyújt ilyen
típusú szolgáltatást (és egyre
inkább univerzális szolgáltatást, ami
lefedi a belföldi távolsági
hívásokat és a mobilirányú
hívásokat is, sokszor bérelt vonal
létesítésével, amely egyéb
adatkommunikációs feladatokra, így
internetelérésre is alkalmas). Bevétel
alapján a szolgáltatók
részesedéseiben jelentôsebb
változás nem várható, "beállt"
piacról lévén szó.
A
mobilpiac nagysága 2000-ben 266 milliárd forint
körül alakult, amely 32 százalékos
növekedést jelent az 1999-es 202 milliárd
forinthoz képest. A szolgáltatók piaci
részesedését a bevételek
alapján számítva, a Pannon GSM
lényegében változatlan
részesedése mellett a Westel nagyobb
dominanciáját és Vodafone
visszaszorulását figyelhetjük meg az
ügyfélbázison számított
értékekhez viszonyítva, amelynek oka az egy
elôfizetôre esô eltérô
bevételekben keresendô. Az idei piac
nagyságát 355 milliárd forintra becsülik
a piackutatók, (34 százalékos
forgalomnövekedést prognosztizálva), amely
nagyságrendileg megegyezik a hagyományos
vezetékes távközlési
szolgáltatásokból származó
bevételekkel. A piaci szereplôk közötti
küzdelemben - meglepetések helyett - az eddigi
tendenciák folytatódása
várható, a piaci részesedések
jelentôsebb változása nélkül.
2000-ben a magyar adatkommunikációs piac 52-55
milliárd forintot tett ki. A teljes
adatkommunikációs piac mintegy felét (51
százalék) képviseli a Matáv,
részesedése az alternatívok
erôsödése miatt az idei év
végére várhatóan 50
százalékra mérséklôdik. Az
adatkommunikációs megoldásokat
kínáló távközlési
szolgáltatók elsôsorban a nagy- és
középvállalatokra pozicionálnak,
valamint a legnagyobb költségvetési
intézményekre. Mindazonáltal a
kisvállalatok felé is folyamatosan nyitnak,
elsôsorban a VoIP és egyéb IP-alapú
szolgáltatásaikkal. A kisvállalatok
hozzájárulása a teljes
adatkommunikációs bevételekhez egyelôre
nem jelentôs, azonban ezen cégek
számosságuknál fogva a jövôben
bizonyosan nagyobb súlyt fognak képezni. A
jelentôsebb gerinchálózati kapacitással
rendelkezô szolgáltatók a piac más
szereplôinek is rendelkezésre bocsátják
hálózatukat, így hálózattal nem
rendelkezô távközlési
szolgáltatóknak, mobiloperátoroknak, illetve
internetszolgáltatóknak, amibôl jelentôs
jövedelmük származik.
A BellResearch prognózisa szerint az
adatkommunikációs piac ebben az évben 40-45
százalékkal növekszik, értéke az
év végére eléri a 75-77
milliárd forintot. A növekedés üteme
2002-ben sem fog csökkenni és 2002-ben a piac
mérete elérheti a 110 milliárd forintot.
Az internet elôfizetések száma 2000 év
végén 235 ezerre volt tehetô, ami 35
százalékos bôvülésnek felel meg az
1999-es évhez képest. A 2001-es évre
ennél valamivel alacsonyabb, mintegy 25
százalékos növekedés
várható, így az elôfizetéssel
rendelkezôk száma 290 ezerre nô. Az ISP-k
internetszolgáltatásból
származó árbevétele az
ügyfélszámnál dinamikusabb
bôvülést mutatott az elmúlt évben,
mintegy másfélszeresére nôtt, az
1999-es 9-10 milliárd forintról 14-15
milliárd forintra (54 százalék). A legnagyobb
árbevétel-növekedést (elsôsorban
az ügyfélszám
bôvülésbôl következôen) az
Axelero [MatávNet] realizálhatta az
elmúlt évben - amelynek piaci
részesedése a bevétel alapján is a
legnagyobb. Idén az internetpiac növekedési
ütemének lassulására
számíthatunk, azonban a
forgalomnövekmény így is elérheti a 35
százalék körüli értéket.
A 440 kábeltelevíziós társaság
közül 4 (UPC, MATÁVkábelTV, FiberNet
és EMKTV) birtokolja az elôfizetôk
háromnegyedét, míg a több száz
kisebb társaság többsége csak
néhány ezer vagy száz ügyfelet tudhat
magáénak. A kábeltelevíziós
piac nagyságát a tavalyi évre 16
milliárd forintra teszik a piackutatók,
amelybôl az elôfizetôk száma (40
százalék) és az árbevétel
alapján (53 százalék) is a legnagyobb piaci
részesedést a UPC tudhatja magáénak.
Az infláció feletti idei áremelések
és a szélessávú
internet-hozzáférés bevezetése miatt
idén a piac értékének 25
százalékos növekedésére
számíthatunk, ami mintegy 20 milliárd forint
árbevételt jelent a
szolgáltatóknál 2001-ben.
A kutatás módszertana
A BellResearch a magyar távközlési piac kínálati oldalának felmérésekor nem foglalkozott a mûsorszórással és a postai tevékenységgel. A tanulmány elkészítéséhez a szolgáltatókról gyûjtöttek össze szekunder forrásokból anyagokat. Az érintett piaci szereplôk internetes honlapjain böngészve sok esetben részletes és naprakész információ volt található, amelyek aktualitását és megbízhatóságát igyekeztek ellenôrizni. A második lépésben a cégek pénzügyi mutatóira, éves árbevételére, befektetéseire, illetve ezek struktúrájára vonatkozó adatokat e-mailes ûrlap formájában gyûjtötték be, majd a hiányzó információkat telefonos és személyes interjúk során pontosították. A válaszadók a cégek stratégiai kérdésekben illetékes gazdasági felsô vezetôi, esetleg értékesítési vagy marketing igazgatói voltak.
Távközlés 2001
Egyre inkább a
figyelem középpontjába kerül a
távközlési piac a liberalizáció
következtében. A folyamatok követése,
elemzése és értékelése egyre
fontosabb feladattá válik a
szolgáltatók és
döntéshozók számára. A technika
óriási fejlôdése
szükségessé teszi, hogy a cégek is
alkalmazkodjanak a változásokhoz, ha nem
szeretnék elveszteni megszerzett pozícióikat.
A mobil kommunikáció egyre gyorsabban terjeszkedik,
ami egyre nagyobb versenyt eredményez.
A gyorsan változó távközlési piac
miatt szükséges a lakosság ingyenes
tájékoztatása. Ennek érdekében
került sor a Távközlés 2001
rendezvénysorozat megszervezésére. Az
egynapos konferencia elsô helyszínéül
még áprilisban a Pécsi Tudományegyetem
szolgált, míg a második alkalommal,
májusban a Budapesti Mûszaki és
Gazdaságtudományi Egyetemre (BMGE)
látogattunk el.
A szervezôk a Magyar Közgazdasági
Társaság (MKT) Baranya Megyei Szervezet
Ifjúsági Bizottsága és az Ifjú
Közgazdászok Közhasznú Egyesülete
volt. A Társaság csaknem valamennyi megyében
saját szervezettel rendelkezik. A Baranya Megyei Szervezet
Ifjúsági Bizottsága (BMSZ IB) a Pécsi
Tudományegyetem (PTE) egyik legnagyobb
ifjúsági szervezete, mely egyetemi és
fôiskolai hallgatóknak szervez programokat. A
budapesti konferencia megszervezésében nagy
segítséget nyújtott számunkra az MKT
budapesti ifjúsági szervezete.
A konferencia megszervezésével célunk volt,
hogy az érdeklôdôk számára
áttekinthetôbbé tegyük a piac
aktuális folyamatait és bemutassuk a legfontosabb
szereplôket. Ennek megvalósítása
érdekében igyekeztünk a témát
minél több szemszögbôl kielemezni, a szakma
legavatottabb és legismertebb képviselôi
segítségével.
Budapesti konferenciánk levezetô elnöke Dr.
Takács György, a Hírközlési
Fôfelügyelet (HIF) távközlési
igazgatója volt. Nyitóbeszédében
összefoglalta, hogy ezen konferencia specialitása,
hogy nagyrészt egyetemistákhoz szól, akik
valamikor, a közeljövôben a
távközlés intenzív
használói lesznek. Véleménye szerint a
rendezvény aktualitását növeli, hogy a
parlament nemsokára elfogadja az Egységes
Hírközlési Törvényt (EHT).
Ezután Dr. Szekfû András
médiaszociológus elôadása
következett "A távközlés és a
médiatechnológiák hatása a
társadalomra" címmel. Rövid
történelmi áttekintés után
megtudtuk, hogy hogyan alakult a társadalmak
általános gondolkodása a
távközlés tekintetében. "A
távközlés minden információt
bárhová továbbít, de
életminôségünk
javítójaként kell hogy szerepeljen. Ez a
legnagyobb kihívás a média és a
távközlés kapcsolatában" - hangzott el.
Havas László, a Matáv Rt.
fômunkatársa az új
hírközlési törvény
tervezetét elemezte az egybegyûlteknek.
Megemlítette, hogy a HIF öt nagy
hatósági jogkörébôl a
jövôben csupán a piacfelügyeleti jog fog
megmaradni. Új és lehetséges
felállást mutatott be, melyet azonban még nem
fogadtak el. De ha erre sor kerül, akkor nagy
változásokra lehet számítani, mely
új versenyhelyzetet teremthet.
Ennek feltételeirôl Pápai Zoltán, a
Budapesti Közgazdasági és
Államigazgatási Egyetem (BKÁE) professzora
tartott tanulságos elôadást.
Prognózisa: a megélénkülô verseny
következtében csökkenni fognak az árak,
nô majd a választék, azaz a dinamikus
fejlôdés egyértelmû nyertesei a
fogyasztók lesznek (persze a szolgáltatók
mellett). Ezen verseny mûködéséhez
és szabályozásához azonban pontos
szabályok szükségesek, melyeket a parlament
most tárgyal és reméljük, el is fogad.
Persze a profitról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen
e nélkül egyáltalán nincs verseny. Ezt a
helyzetet próbálta meg Várnai Éva, az
Arthur Andersen Kft. partnere elemezni. Itt megismerhettük
egy kicsit részletesebben is a piac szereplôit
és az új távközlési
törvényt is. A vezetékes
távközlés "természetes
monopólium", miért van hát
szükség szabályozásra? Fôleg
azért, mert a piac a szereplôk
bôvülésével egyre szûkebbé
válik, és a verseny, megfelelô korlátok
nélkül túlzottan elharapózna.
Várnai Éva elôadásának
folytatása volt Major Iván, a Veszprémi
Egyetem tanárának prezentációja,
melyben a piaci szereplôk további
bemutatásáról és a
várható fejlôdésrôl esett
szó. Rövidesen az a korszak következik, amikor a
szolgáltatók elözönlenek bennünket.
Idô kell a szelekcióhoz, ezt nagyon nehéz
gyorsítani. A kerekasztal-beszélgetés
elôtt még Dr. Bocsák Attila, a Köves
és Társai ügyvédi iroda
távközlési jogra szakosodott
munkatársától hallhattunk a vezetékes
piac monopol helyzetérôl és a mobilpiaccal
való kapcsolatáról.
A kerekasztal-beszélgetés során egy
érdekes vitafórum alakult ki, melynek vezetôje
a TV2 szerkesztôje, Nagyistók Tibor volt. A
résztvevôk a piac jelentôs
távközlési cégeinek igazgatói
voltak: Dr. Heller Krisztina (Westel Mobil
Távközlési Rt.), Dr. Steinreich Péter
(UPC Magyarország, Monor Telefontársaság
Rt.), Bölcskei Imre (Matáv Rt.), Tóth Tibor
(Vivendi Telecom Hungary). Megtudhattuk, hogy a
távközlési piacon megmutatkozó verseny
kiegyensúlyozott lesz, de a lakossági
fogyasztók ebbôl kezdetben nem fognak érezni
semmit. A nagyjából 20 %-os
árcsökkenés majd csak akkor lesz
várható, ha az árverseny országos
méretûvé válik, amin persze nagyon
sokat gyorsított az a tény, hogy az elmúlt
tíz évben a vezetékes vonalak száma
megháromszorozódott.
Dr. Steinreich Péter a
kerekasztal-beszélgetést követô
elôadásában ismertette a sikersztorinak
nevezhetô Monortel történetét.
Hangsúlyozta, hogy jól járnak majd azok, akik
az ô régiójukban foglalnak helyet, ugyanis
nagyszabású fejlesztéseket terveznek. Az
utolsó elôadó Dr. Berta István, a BMGE
professzora volt, akinek elôadása "A
mobiltelefónia biológiai hatásai"
címet viselte. Az érdekes és
átfogó bemutatóból kiderült, hogy
a mobiltelefonok által gerjesztett erôtér csak
egyike a minket érô hasonló villamos és
mágneses erôtereknek. A mobiltelefonokat
illetôen az emberi szervezetre gyakorolt káros,
illetve rákkeltô hatását az eddig
vizsgálatok nem támasztják alá.
Összefoglalóan: ezen a napon sok
különbözô témát
felölelô, tájékoztató
jellegû elôadás hangzottak el a szakma
legjelesebb elôadóitól. Az
érdeklôdésre való tekintettel az
ôsz folyamán további négy
helyszínen hasonló konferenciák
megtartására kerül sor, hasonló
témákkal és elôadókkal, hogy
tájékoztató fórumunk az ország
minél több érdeklôdôjéhez
eljusson.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani
fôtámogatóinknak: a MATÁV Rt.-nek
és az Antenna Hungária Rt.-nek, valamint
támogatónknak: az Andersen Magyarország
Kft.-nek.
Kristóf Péter
Konvergencia
2001 konferencia
Cél: az ügyfél zsebe...
IGEN érdekes
konferenciát szervezett a Central European Business
Centre május utolsó napján
"Konvergencia 2001" címmel. A szûkebb szakma
ezt a fogalmat a hírközlés, az informatika
és a média világának egyre gyorsabb
közeledésére, egymásba
hatolására használja, azonban a konferencia
ennél tágabb értelemben mutatta be a
résztvevôk számára a
konvergáló területeket. Végighallgatva
az elôadásokat, azt kell mondanunk, nem
csalódtunk. A konferencia néhány
gondolatát osztjuk meg a következôkben az
Olvasókkal.
A
nyitó elôadásban Bod Péter
Ákos, a Budapesti Közgazdasági és
Államigazgatási Egyetem tanára az
információtechnológia, a
pénzügyek és a háztartások
összekapcsolódásának legújabb
trendjeit vizsgálta. Ahhoz, hogy ebben az izgalmas
és most éppen forrongó témában
tisztán lehessen látni, elôször az
e-kereskedelem közgazdasági vonatkozásait vette
számba az elôadó. Az
alapkérdésre, hogy új üzleti modell
van-e születôben a világon, Bod válasza
az volt, hogy a technológia változik, de a
gazdaság törvényei változatlanok. Ez
mégsem azt jelenti, hogy nem történt semmi,
mert éppen a technológiai változások
miatt jelentôsen megváltozott az üzleti
költségek összetétele. A fizikai,
materiális költségek ugyan nem sokat
változtak, de jelentôsen csökkent az
ügyleti vagy tranzakciós költség. Az
információ
elôállításának,
tárolásának,
továbbításának az
egységköltsége töredékére
esett a korábbinak és ez komoly hatással van
az üzleti modellekre. Megváltozik a gazdasági
tevékenységek térbeli
allokációja, s ez
élénkítôleg hat a versenyre is.
Az e-gazdaság élénkülése
elôhoz egy másik problémát, a
kizárólagos tulajdonú nagy rendszerek
kérdését is. Az USA-ban
ráébredtek, hogy a nagy cégek elnyelik a
beléjük fektetett pénzt, szaknyelven ez a sunk
cost. Ahogy megnyílt az információhoz
való hozzáférés
lehetôsége, az "új gazdaság"
átrendezi a vállalatméret, az ágazati
pozíciók arányait. Ennek felismerése
vezetett ahhoz, hogy a befektetôk a kis cégek
felé fordultak. Ugyanakkor a
megtérülések nem mehettek végbe olyan
hamar, mint ahogy a befektetések kezdtek elavulni. Ahhoz,
hogy a beinduló új vállalkozások
eljussanak a megtérülési szakaszba,
kiegyensúlyozott, "zajmentes" környezetre lett volna
szükség. Ehelyett a bizonytalanság került
elôtérbe az "új gazdaság" vezetô
ágazatainak üzleti kalkulációiban. A
piacon elsôként megjelenô szereplôk, a
first mover-ek azonban megfelelô IT platform megléte
esetén igen kicsi határköltséget tudtak
elérni, tehát a növekvô kockázat
ellenére is folyt tovább a piacra
lépési hullám.
Milyen hatással volt ez a sajátos helyzet a
pénzpiacra? Nos, a pénzpiac komolyan
átrendezôdött az utóbbi idôben.
Korábban az univerzális bankok voltak a
jellemzôk, ahol mindenféle ügylettel
foglalkoztak. Mára már egészen más a
helyzet, az IT elterjedése következtében a
legtöbb esetben nem bankárok döntenek a
pénzügyi lépésekben, hanem a
statisztikai törvényeket átlátó,
kiterjedt adatbázissal rendelkezô IT rendszerek.
Folyamatban van az információ és az
ügylet, a banki back office és front office
funkció teljes szétválása. A back
office ugyanis most már bárhol lehet a
világon. Ezen a ponton viszont elmosódik a
határ a banki és a nem-banki
tevékenységek között és itt
lép be a konvergencia a képbe. A fix és mobil
telefónián nyugvó Internet és a
digitális TV révén ugyanis a
technológiai feltételek adva vannak a
bankfiók nélküli pénzügyi
szolgáltatások nyújtására.
Ezzel egy teljesen új, a pénzvilágon
kívülrôl érkezô kör lép
be a képbe. A legfontosabbá ebben a képben
nem a nagybank, hanem a megbízható
márkanév válik. Ezért tudják
megôrizni ügyfeleiket a jónevû bankok, de
az ismert nagyvállalatok (pl. GE, Siemens, Porsche stb.) is
jó eséllyel léphetnek be a személyes
pénzügyi szolgáltatások piacára,
pedig sem az e-kereskedelemben, sem a pénzvilágban
nem rendelkeznek versenyelônnyel.
Ebbôl az következik, hogy a pénzintézeti
tevékenység terén
szükségessé válik egy
újraszabályozásra irányuló
törvényalkotói munka, mert itt sok
szabályozatlan kérdés felmerül.
A harmadik nagy kérdés, hogy ez a
konvergáló pénzvilág hogy jut el az
ügyfélhez. Az ajtón nem tud, mert senki nem
engedi be, a levél, a telefon sem igazán
hatékony már. Itt azonban megint belép a
hírközlés, mert az ügyfél
hálószobájába szabad bejárat
van a televízión keresztül, a zsebébe is
szabad bejárat van a mobil telefonon keresztül, s az
agyáig is el lehet jutni a munkahelyi - esetleg otthoni -
Internet kapcsolaton keresztül. Ezen kívül
még esélyes lehet néhány olyan
kereskedelmi egység, amit felkeresnek a
vásárlók. Ilyen pl. az
autókereskedelem, az üzletházak és
néhány társadalmi szervezet. Annak az
üzletágnak lesz tehát esélye a
pénzügyi konvergenciára, amelyik ezeken a
csatornákon keresztül megtalálja az utat a
vevôhöz.
Vannak-e ennek az irányzatnak veszélyei?
Természetesen igen, és ezeket mihamarabb kezelni
kell. Az ennyire közvetlen pénzügyi kapcsolat
mellékterméke, hogy az emberek joggal félnek
attól, hogy minden elektronikus mozgásuk egy helyen
- pl. a mobil banki szolgáltatónál -
összegyûlik. Ez megfelelô
szabályozás nélkül nagy
veszélyforrást jelent. A másik
veszély, hogy az e-banking még nem esett át
olyan komoly kríziseken, mint a pénzügyi
világ. Az utóbbi már saját
bôrén tudja, miért kellenek a spártai
szabályozók, elôírások. Az
e-banking viszont még nincs ebben a stádiumban.
Szintén beléphet még a polgár
és az IT rendszerek közötti természetes
idegenkedés, amit nem lesz egyszerû legyûrni.
Mindezen veszélyek, nehézségek
ellenére is fel kell készülni arra, hogy
dönteni kell: hagyjuk a strukturálatlan rendszereket
magukra, majd kisebb-nagyobb kríziseken keresztül
kiforrják magukat vagy nemzetközi
együttmûködéssel kell új
szabályokat keresni és bevezetni.
A következô elôadások egy-egy nagyobb
területtel foglalkoztak, ahol valamilyen szinten tetten
érhetô volt a konvergencia. Piller
Károly a CityReach Rt.
részérôl a kolokációs rendszerek
elônyeit mutatta be "Informatika, telecom és
média egy fedél alatt" címmel.
Horváth Szabolcs üzletfejlesztési
igazgató az econet.hu Rt.
tevékenységét mutatta be.
Elôadását Philip Kotler egyik fontos
mondatával vezette be: "Az új gazdaság igazi
nyertesei a régi gazdaság idôben
lépô szereplôi". Ez a mondat összecseng
Bod Péter Ákos elôadásának a
mondanivalójával, aki szerint a szabályok
változatlanok, de ugyanakkor azt is sugallja, hogy a
szereplôk is részben ugyanazok. Az
elôadó ezek után bemutatta, mi minden
szükséges ahhoz, hogy egy cég az Interneten
keresztül is sikeres lehessen.
A konferencia délutáni programjában dr.
Kornai Gábor, az AAM Vezetôi Informatikai
Tanácsadó Kft. igazgatója mutatta be,
milyen változásokat hoz a konvergencia a
vállalatok vezetési módszereiben. Kornai
sorra vette mindazon pontokat elôadásában,
ahol változások vannak, ebbôl most
önkényesen kettôt emelünk ki. Az elsô
az empowerment megjelenése a vezetési
kultúrában, aminek a lényege, hogy az
eredmények elérése érdekében a
dolgozót olyan körülmények
közé kell tenni, ahol kivirágzik, meg tudja
valósítani magát. A másik a
globalizáció következtében
beálló általános
dematerializálódás, melynek
következtében Kornai szerint a pénz 98 %-a csak
forog, az innovációs ciklusok egyre
rövidülnek, állandósulnak az új
technológiák, az új változások
és az új problémák.
Bárányné dr. Sülle Gabriella a
PanTel Rt. képviseletében a konvergencia
és a hálózat-gazdaság
fejleményeit tekintette át a
távközlés szempontjából.
Kiemelte, hogy a technológiai konvergenciák nem
eredményeznek piaci konvergenciákat, valamint, hogy
a versenyjog szabályai és a
távközlés-szabályozás
együttese meghatározó a konvergencia
kiteljesedésében.
A konferenciát egy jó hangulatú, sok
érdekes aspektust felvetô kerekasztal
beszélgetés zárta. A kerekasztal
összetétele nagyon jól adta vissza a
konferencia címét, hiszen az Index.hu Rt.
részérôl Gerényi Gábor, a
Napi Online Kft. részérôl
Rónai Balázs, a Voxline Kft.
részérôl pedig Fejes Sándor
foglalták össze véleményüket a
konvergenciáról, illetve válaszoltak a
kérdésekre. Ebben a körben az Index és a
Napi Online fôként a tartalmat képviselik.
Fejes Sándor, a Voxline Kft. ügyvezetô
igazgatója bevezetôjében elmondta, hogy
cégük teljes egészében a
konvergenciának köszönheti létét,
hiszen a cég a mobil Internet eléréssel
foglalkozik, s ebben egyaránt benne van a mobil
telekommunikáció teljes ismerete, az informatikai
háttér az Internet eléréssel
kapcsolatban és a mobil Internet
sajátosságaiból adódóan a
tartalomszûrés is fontos szempont, itt tehát
belép a média is a körbe.
-lits
Nokia - Vodafone deal
Újabb szerzôdést írt alá a Vodafone a Nokiával a magyarországi Vodafone hálózat bôvítésérôl. A Vodafone elégedett volt a Nokiával a két cég közötti korábbi szerzôdés teljesítésével, melynek keretében a Nokia 150 millió dollár értékben szállított a magyar hálózathoz berendezéseket kulcsrakész fôvállalkozás keretében. Az újabb csomag szintén kulcsrakész teljesítésrôl szól, és GSM hálózati infrastruktúrát, hálózattelepítést is tartalmaz. A telepítendô Ultra Site bázisállomás támogatja a HSCSD, GPRS, EDGE és WCDMA technológiákat, zökkenômentes továbbfejlôdést kínálva a Vodafone-nak akár a 3G szolgáltatásokig. A több mint 250 ezer aktív elôfizetôvel rendelkezô szolgáltató kiírta tenderét GPRS rendszer szállítására is.
Info
2001: Teltházas konferencia
A stagnáló régió legjobbja...
Idén is
megrendezte az INFO 2001 kiállítás
idôtartama alatt szakmai konferenciáját a
Hírközlési és Informatikai
Tudományos Egyesület (HTE). A
"Behálózott gazdaság -
Tudástársadalom" címû
rendezvény ez évben is telt házat vonzott,
ami különösen annak fényében nagy
eredmény, hogy az eredetileg fô programot
jelentô kiállítás az elôzô
évekhez képest töredékére
zsugorodott és krónikus
látogatóhiánnyal küszködött. A
kilenc elôadást magába foglaló
konferencia nem a gyártók,
szolgáltatók fóruma volt, hanem a
inkább az együttgondolkodást, a reális
helyzetértékelést próbálta
elôsegíteni mind a nemzetközi, mind a hazai
tények tükrében. A délelôtti
szekció, melyet Dr. Pap László, a
HTE elnöke vezetett, az infokommunikáció
gazdasági és társadalmi vetületeivel
foglalkozott. A délutáni szekció, melyet
Dr. Sallai Gyula, a HTE alelnöke, a HIF
infokommunikációs elnökhelyettese
moderált (utóbbi
pozíciójától azóta
megvált, a szerk.), már inkább olyan szakmai
témákat helyezett elôtérbe, mint a
digitális televíziózás vagy a mobil
hálózatok élettani hatásai. Mi most
két elôadást emelünk ki a
kilencbôl.
Az elsô elôadó, Vértes
András, a Gazdaságkutató
Intézet elnöke a hazai
infokommunikáció és a makrogazdaság
helyzetével foglalkozott "Infokommunikáció -
makrogazdasági álmok?" címû
elôadásában. Ez a kérdés most, a
hírközlési liberalizáció
küszöbén különösen fontos, hiszen
egy dinamikusan növekedô terület jut újabb
lehetôségekhez, feltéve, hogy a
környezeti körülmények is segítik ezt
a folyamatot. Az elôadó elôször az
e-üzlettel kapcsolatos tényeket ismertette,
amibôl megtudhattuk, hogy ebben a kérdésben a
vállalkozások szándéka
negyedévrôl negyedévre javul, de
összességében még mindig
gyerekcipôben jár. Az elektronikus kereskedelem
területén a B2B - tehát a cégek,
intézmények közötti elektronikus
kereskedelem - a leginkább fejlôdô ág, a
lakosság ebben a kérdésben még igen
óvatos.
Vértes András a továbbiakban a
hírközlésre koncentrált, amit azzal
indokolt, hogy ennek a hagyományokkal rendelkezô
területnek vannak statisztikái,
mérôszáma, míg az informatikai
területnek nem igazán. Nos, ennek az ágazatnak
a GDP-hez járuló növekedése
reálértékben 70 %-os volt, ami toronymagasan
a legerôsebb fejlôdés az összes
ágazat között. Ennek megfelelôen az
ágazat hozzájárulása a GDP-hez
évrôl-évre nô, a tavalyi
eredmények már 4 % feletti részesedést
mutatnak. Ez a szám lehet, hogy nem hangzik olyan nagynak,
de ne feledjük, hogy túlhaladta a
mezôgazdaság GDP-hez való
hozzájárulását, s mindezt
negyede-ötöde létszámmal tette. A szektort
jellemzi, hogy az elmúlt 5-6 évben 3,5
milliárd dollárnyi tôke jött be erre a
területre, fôként külföldrôl. A
fejlôdés továbbra is jelentôs marad
Vértes szerint és néhány éven
belül el fogja érni a GDP-n belüli 6 %-os
részesedést. Azt azonban nem szabad elfelejteni,
hogy mindez óriási
struktúraváltozással együtt fog
végbemenni, hiszen a fejlôdés
dinamizmusát már nem a telefónia, hanem az
információtechnológia adja.
A GKI vezetôje a továbbiakban az Egységes
Hírközlési Törvény
bevezetéséhez kapcsolódóan
elvégzett hatásvizsgálatokról
számolt be. A vizsgálatok fôként arra
irányultak, milyen hatása lesz az EHT-nak és
a piaci liberalizációnak a következô
idôszak fejlôdésére, a GDP-re, a
munkanélküliségre. A
hatásvizsgálatokhoz
modellszámításokat végeztek, melyekhez
kiinduló hipotézisként évi
átlagban 6 %-os relatív
árcsökkenést feltételeztek a
hírközlési díjakban. A
beruházások terén egy évi 80 Mrd
Ft-os, illetve egy évi 120 Mrd Ft-os
beruházási többletet feltételeztek
két változatként. A számított
eredményekbôl az derült ki, hogy mindkét
változatban igen jelentôs ennek a szektornak a
többlet GDP-t termelô szerepe a
liberalizáció nélküli változathoz
képest. A többlet az elsô években
akár a GDP 1 %-át is elérheti. Mivel a
Törvény nem tartalmaz beruházást
ösztönzô részeket, ezért a 80 Mrd
Ft-os változattal számoltak tovább.
Ami az államháztartást illeti, a modell azt
mutatta, ott nem lesz jelentôs változás.
Bizonyos költségvetési elemek ugyan
megszûnnek, de más elemek súlya
megnövekszik, tehát ettôl a
költségvetés nem jár rosszabbul. Fontos
viszont, hogy az árcsökkenések rontják
az ÁFA-ból származó
bevételeket. Ezt viszont a bôvülô forgalom
ellensúlyozhatja. Összességében a
hírközlés dinamikája oly
mértékben fog nôni, hogy az átlagos
nemzetgazdasági növekedés
kétszeresét is elérheti, tehát
akár 10 %-os is lehet. Ez a fejlôdési
ráta mindenképpen szépen hangzik, de
különösen szép attól lesz, hogy ezt a
fejlôdést az állam nem
többletadóból finanszírozza. A
foglalkoztatottságra térve Vértes szerint a
domináns piaci szereplôknél
létszámcsökkenés lesz a jellemzô,
de az új szolgáltatók ezt kompenzálni
fogják, tehát a létszámviszonyok a
jelenlegi körül fognak ingadozni, eltérô
összetételben.
Összegezve az elôrejelzéseket, az derül ki,
hogy a bevezetô feltételek teljesülése
esetén a GDP növekedésére az
ágazat az elsô években 1 %-os többletet,
késôbb 0,3-0,4 %-os többletet tehet rá.
Ezen belül a távközlési szektor eleinte
3-4 százalékponttal, késôbb 2
százalékponttal tud gyorsulni.
Fontos kérdés az is, miként hat az
inflációra a liberalizáció. Nos, az
elôadó itt hangsúlyozta, hogy relatív
értéket lehet csak mondani, mert az
infláció elég sok mindentôl függ.
Relatív értelemben tehát a
hírközlés liberalizációja 1
százalékpontos csökkenést jelent az
inflációban ahhoz képest, mintha nem lenne
liberalizáció.
A címben feltett kérdésre válaszolva,
Vértes András úgy látja, a
hírközlés liberalizációja
hatására nem áll új
pályára a hazai gazdaság, tehát nem
szabad makrogazdasági álmokat kergetni. Ugyanakkor
javít a pozíciónkon,
összességében kedvezôen hat minden
fôbb paraméterre. Ehhez azonban az is
szükséges - és ez nem egy elhanyagolandó
feltétel - , hogy az EHT ne módosuljon
jelentôsen a kormány által elfogadott
változathoz képest a parlamenti vita során,
mert ha a számítási
feltételezések eltérôek lesznek,
más lehet a végeredmény is.
A következô elôadó, Tamás
Pál, az MTA Társadalmi Konfliktusokat
Kutató Intézetének igazgatója
volt, aki hosszú ideje foglalkozik szociológiai
kérdésekkel, de eredeti
végzettségét tekintve
villamosmérnök, tehát komoly affinitása
van az infokommunikáció szakterületéhez.
Elôadását nagy érdeklôdés
elôzte meg, hiszen egy szociológus mindig
másként, más optikával látja a
helyzetet. Ezt sejtették a bevezetô mondatok is,
hiszen azzal indította elôadását, hogy
a trendek már kezdenek világosan
kirajzolódni, azonban következtetései nem
lesznek ennyire optimisták, mint ahogy azt Vértes
András megfogalmazta. Mint mondta, a
különbség abból fakad, hogy egész
jelenlegi helyzetünket behelyezve az európai
összképbe, már nem olyan rózsás a
kép, mintha csak saját magunkhoz hasonlítjuk
a helyzetet. Mondanivalóját öt gondolat
köré csoportosította, melyek nem tartoznak
szorosan össze, de mégis együtt adják meg
az összképet.
Az elsô gondolat, hogy be kell látnunk, az
informatika a futurológia világából
átment a hétköznapok világába,
ami jó dolog, de ennek következményei vannak. A
kilencvenes évek elején az informatikával
szemben volt egy olyan várakozás, hogy a
megerôsödésétôl kell várni a
nagy áttörést. Ezen a pályán kell
tekerni, mert ez Münchausen báróként
kihúzza az országot a nehéz helyzetbôl.
Ez a sajátságos várakozás mára
vagy teljesen kihalt vagy legalábbis erôteljesen
lefékezôdött. Mindenki látja, tudja, hogy
fontos dologról van szó, de csodát nem fog
tenni. Megszûnt tehát az indokolatlan
túlértékelés, ami nem csak
nálunk következett be, hanem más
országokban is, ahol nagyot léptek elôre, pl.
Írországban.
A második gondolat a "digital divide", a társadalom
megosztottságának a kérdése. Itt el
kell fogadnunk egy statisztikai eredményt, ami elég
egyöntetû az egyes országokban, nevezetesen azt,
hogy a digitális megosztottság sokkal jobban
mérhetô az országok, régiók
között, mint az egyes országokon belül.
Nemzetközi szinten a vágás elég
jól detektálható és a
változások sem jelentôsek, nem sok
ország tudott az elmúlt években
átlépni a vágási határon.
Nemzeti viszonylatban viszont a kérdés mindig
felpuhul, s nem születik meg az igazi, reális
válasz. Nem is születhet persze, mert tovább
torzítja a felméréseket, hogy a
megjelenô számok mindig a rózsaszín
különbözô árnyalatait mutatják.
A média az informatikát az egyén
személyes modernizációjának az
értékmérôjeként mutatja be, azt
sugallja, hogy az a modern, aki használja ezeket a
dolgokat. Természetes ezek után, hogy arra a
kérdésre, hogy használ-e informatikai
eszközöket, Internetet, stb., sokkal többen
válaszolnak igennel, mint az reális lenne. Az ember
ugyanis mindig igyekszik a kívánatos oldalon lenni,
de ettôl a számok elveszítik a
realitásukat.
Más miatt sem lehet a digital divide
kérdését még hatékonyan
vizsgálni Magyarországon. Ha a statisztikai
számokat az egész magyar lakosságra
vetítjük, akkor az otthon internetezô magyar
lakosság 3-4 % körül mozog.
Körülbelül abban a fázisban van most az
Internet elterjedése, mint a
televízióé abban az idôben, mikor a
közös tévézés, a
szomszédolás volt a természetes. Ebbôl
nem lehetett semmilyen helyes következtetést levonni
arra vonatkozóan, hogyan fogják használni a
televíziót 15 évvel késôbb.
Most, 2001-ben tehát nem lehet a digital divide
jövôjére vonatkozó jóslatokat
mondani. Ma a hivatali használattal kibôvítve
sincs több mint 10 %-os az internetezôk tábora.
Majd ha már 30-70 % használ Internetet, akkor lehet
ezt a kérdést jól megfogalmazni.
A harmadik érdekes kérdéskör a
lemaradás mértéke az informatikában.
Kétségtelen, hogy a dotkom cégek
összeomlásával az USA-ban nagyobb
léggömb pukkadt ki, mint nálunk, ezzel a
távolság csökkent közöttünk. De
ettôl még nem látjuk, mekkora a
lemaradás. Amerikai elôrejelzések szerint a
magyar növekedés belesimul Kelet-Európa
és Ázsia stagnálásába,
tehát egyáltalán nem vagyunk átsorolva
Nyugat-Európához. Azt mondhatjuk tehát, hogy
a stagnáló régió legjobbja vagyunk, de
erre nem kell olyan büszkének lennünk.
Az EU 97-99 közötti átlagadatai szerint
Nyugat-Európa IT beruházásai a GDP 2,3-2,4
%-ára tehetôek. Ha megnézzük
Magyarországon ugyanezeket az arányokat,
kiderül, hogy az átlag alatt vagyunk.
Görögországot ugyan utolértük
és ô EU tag, de hát ô a gyenge
bárány, akit persze, hogy a vézna farkas is
utol tud érni. Ha viszont abból indulunk ki, hogy mi
egy sokkal kisebb GDP-bôl költünk
százalékosan kevesebbet, mint az EU átlag,
akkor ebbôl inkább az következik, hogy a
lemaradást tudjuk csak stabilizálni. Ez
kiválóan látszik, ha az IT
beruházás/fô adatokat vesszük, ami az
EU-ban átlagosan 450 Euro felett van, míg
nálunk 70-75 Euro körül jár. Hát
ezen biztos változtatni kell, különösen, ha
azt is hozzávesszük, hogy az USA és az EU
adatai között van még egy 2,24-szeres
további szorzó faktor is.
Fejenkénti IT ráfordítások
|
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
|
|
Görögország |
81 |
93 |
103 |
119 |
|
Portugália |
131 |
142 |
157 |
180 |
|
Spanyolország |
185 |
218 |
250 |
284 |
|
Olaszország |
271 |
289 |
319 |
358 |
|
Írország |
329 |
371 |
411 |
435 |
|
Ausztria |
471 |
517 |
563 |
623 |
|
Belgium |
505 |
532 |
588 |
649 |
|
Németország |
505 |
562 |
617 |
678 |
|
Finnország |
522 |
577 |
645 |
723 |
|
Franciaország |
534 |
590 |
653 |
732 |
|
Hollandia |
594 |
653 |
725 |
796 |
|
Egyesült Királyság |
635 |
717 |
794 |
906 |
|
Norvégia |
749 |
834 |
934 |
1018 |
|
Dánia |
821 |
901 |
978 |
1100 |
|
Svédország |
840 |
966 |
1072 |
1190 |
|
Svájc |
1036 |
1144 |
1238 |
1350 |
|
Nyugat-Európa |
470 |
519 |
573 |
640 |
|
USA |
1259 |
1379 |
1498 |
1635 |
|
Japán |
924 |
879 |
903 |
959 |
A negyedik gondolatkör azzal kapcsolatos, hogy melyek azok a
társadalmi mozgások, amelyekre az IT hatással
lehet, melyek a következô 5-8 év érintett
területei. Az egyik fontos tény, hogy miközben
állandóan hangzik a szlogen, hogy kiépül
az erôs középosztály, a
valóságban ez éppen kiürül.
Tévedés ne essék, nem csak nálunk,
hanem egész Nyugat-Európában. Ez tehát
nem hazai specifikum, de bizony itt is ez
történik.
A másik fontos tény, hogy Budapest máris
része a nagy európai metropolisok
hálózatának, míg Magyarország
nincs még Európában. Az EU pontosan
nyilvántartja, hogy hol tartanak a
különbözô városok, mert csak annak ad
támogatást, aki az EU átlag 75 %-át
eléri. Ebben a listában Budapest 82-85 %
között mozog aszerint, hogy még hány
Pest-megyei települést csempészünk
mellé. Az ország egésze ennél
lényegesen lejjebb van értékelve. Ezt a
helyzetet egyrészt kezelnünk kell, gondolkozni kell
azon, hogy lehet a Budapest és az ország
közötti kommunikációt megoldani,
másrészt ki kell használni, gondolkozni kell
azon, hogy lehet az IT segítségével Budapest
regionális szerepét tovább
erôsíteni. Ez nem is olyan egyszerû, mert
ugyanebben a skálában pl. Prága 124 %-on(!)
áll.
A harmadik fontos tény, hogy az elôzô
két ténybôl fakadóan a
legkülönbözôbb együttélési
formák fognak kialakulni a két
országrész, illetve a kettészakadt
társadalom két fele között.
Elôáll nálunk is a "New York
szindróma", amikor a Metropolitanbe igyekvô elit
közvetlenül találkozik a leszakadt
rétegekkel a bejárat elôtt. Ezt az
együttlétet mindkét fél
számára elviselhetôvé kell tenni, mert
az elit ez elôl itthon sem fog tudni kivonulni. Ennek nem
csak szociális, hanem informatikai vonzatai is vannak.
Végül az ötödik gondolat, hogy észre
kell vennünk, hogy világos geopolitikai
átrendezôdés megy végbe. Az
átmeneti Kelet-Nyugati tengelyen elfoglalt szerepünk
helyett visszakerülünk a középkor óta
nekünk szánt szerepkörbe, a "Nyugat-Európa
balkáni dugója" pozícióba, újra
sajátos interfész leszünk Nyugat-Európa
és a Balkán között. Meg kell csak
nézni, hová mennek a vállalataink, honnan
jön az érdeklôdés a magyar
technológia felé, át kell csak tekinteni
külpolitikai relációinkat. Az
elôadó egy kézzelfogható
példát is hozott: a lengyel NATO csapatok a
közép-európai parancsnoksághoz
tartoznak, mi a dél-európaihoz. De ugyanez
lemérhetô déli városaink, Szeged
és Pécs szerepének a
megváltozásán is. A két város
fokozatosan veszíti el gyártói
szerepkörét és alakul át
szolgáltatói várossá. Ôk lettek
az utolsó "safe depo" a Balkán felé.
Mint Tamás Pál gyors
összefoglalásként elmondta, ezzel az öt
gondolatkörrel együtt kell értelmeznünk a
tudástársadalomban elfoglalt jövônket,
hogy ne érjen bennünket nagyobb meglepetés.
-bi-
Flextronics
sikerek magyar segítséggel
Indul az X-box gyártása
Az elektronikai
gyártóipari szolgáltatók, az EMS
cégek egyik legnagyobb reprezentánsa, a Flextronics
tartott sajtótájékoztatót
elmúlt évi eredményeirôl. Ennek
kapcsán érdemes bemutatni nemzetközi és
hazai tevékenységüket is.
A szingapúri székhelyû Flextronics több
telephellyel rendelkezik hazánkban, de
pozíciói a világpiacon is egyre
jelentôsebbek. Jelenleg a cég az EMS piac
13%-át birtokolja a világpiacon, de mint Cheryl
Scritchfield, a Flextronics nemzetközi marketing
igazgatója elmondta, ezt a részesedést
2004-re már 26 %-ra szeretnék emelni. Ennek
érdekében folyamatosan fejlesztik
gyártási technológiájukat és
fejlett informatikai megoldásokkal
biztosítják a sokféle,
egymástól sokszor nagyon is eltérô
készülékek hatékony
gyártását. A cég forgalma 1993-ban 93
millió dollár volt, ami 2000-ig fokozatosan 2,2
milliárd dollárra emelkedett.
A fejlôdés azóta is töretlen, a 2001.
március 31-én lezárt üzleti év
már 3,1 milliárdos bevételt hozott, ami
újabb 40 %-os növekedést jelent. A tavalyi
évben még az amerikai kontinensen végzett
gyártási tevékenységük
biztosította a bevétel 45 %-át, míg
Európa 39, Ázsia pedig 16 %-ot adott. Az
idôközben végrehajtott európai
beruházások révén azonban már
az idei évben átveheti Európa a vezetô
szerepet. Jelenleg a Flextronics 104 európai telephellyel
rendelkezik, beleértve a gyártó centrumokat,
tervezô munkahelyeket és mérnöki
bázisokat. A kiterjedt gyártási
kapacitást olyan multinacionális cégek veszik
igénybe, mint a 3COM, a Braun, a Cisco, az Ericsson, a
Grundig, a HP, az IBM, a Lucent Technologies, a Microsoft, a
Nokia, a Philips és a Sony. A felsorolás ezzel
korántsem teljes, de jó képet ad
arról, hogy kik adják az alapot ehhez a hatalmas
dinamikájú fejlôdéshez.
A hazai helyzetrôl Peter Baumgartner,
közép-kelet-európai igazgató
számolt be. A Flextronics négy hazai telephellyel
rendelkezik, melyek közül három abban az ipari
park koncepcióban épül ki, mely a cég
filozófiája szerint a hatékonyság
záloga. A kialakított ipari parkokban helyet kapnak
azok a hazai cégek is, akik a Flextronics
beszállítóiként mûködnek,
így jelentôsen csökken a logisztikai
költség és nô a
hatékonyság. Természetesen a cég
ezekre a beszállítókra hosszú
távon számít és az ehhez
szükséges szoros együttmûködést
is jól szolgálja a fizikai közelség
és a közös infrastruktúra.
Az elsô hazai telephely még 1993-ban Tabon alakult
ki. Itt ma már 24 ezer négyzetméteren folyik
az elektronikai alkatrészek, mûanyag elemek
gyártása illetve a késztermékek
összeszerelése. Az elsô sikerek után
1995-ben, 1997-ben és 1999-ben alakult ki a három
ipari park Zalaegerszegen, Sárváron és
Nyíregyházán. A zalaegerszegi bázis az
elektronikai gyártás mellett fejlesztéssel is
foglalkozik és elosztó központként is
mûködik. A sárvári bázis
talán a legfejlettebb, itt
végösszeszerelés is folyik. A legfiatalabb,
nyíregyházai bázis szintén
elosztó központ is, de egyben a
költséghatékonyság kompetencia centruma
is a Flextronics-on belül. A legnagyobb fejlôdés
most ebben a régióban várható, hiszen
itt 150 ezer négyzetméteres
gyártóbázis kialakítása a
cél. A cég eddig mintegy 70 millió
dollárt fektetett be a magyar piacon, s a
közeljövôben újabb 15-20 millió
dollárt invesztál a nyíregyházai
telephelybe. A következô üzleti évben
összesen további 50-80 millió dollárt
fektet be a cég hazánkban. A Flextronics a hazai
cégek között a 9. legnagyobb munkaadó
több mint 10 ezer dolgozójával, de
bevételei alapján is az elôkelô 14.
helyen áll.
A jövô üzleteirôl nem sokat lehetett
megtudni, Baumgartner azzal érvelt, hogy a Flextronics
nagyon rugalmas cég, hetek alatt képes
megváltoztatni termelési
összetételét, ha a piac úgy
igényli. Annyit azért elárult, hogy
valóban megszületett a Microsofttal az a
szerzôdés, melynek keretében az X-box
játékokat Magyarországon és
Mexikóban fogja gyártani a cég. A nyár
végén meginduló termelésben
Zalaegerszeg a részegységek
összeszerelésében, míg
Sárvár a végösszeszerelésben vesz
részt. Az ezzel kapcsolatos bevételekrôl csak
annyit tudhattunk meg, hogy az X-box gyártás fontos
a Flextronics számára, de nem ez az egyetlen
projekt, amire koncentrálnak.
Végezetül arra a kérdésre, hogyan
érinti a Flextronics jövôjét a jelenlegi
high-tech recesszió, Baumgartner érdekes
választ adott. Úgy látja, hogy ez a folyamat
felgyorsítja a multinacionális cégek
döntését abban a kérdésben, hogy
meddig gyártanak saját maguk és
mikortól adják ki a gyártást az EMS
cégeknek. Számukra tehát a rövid
távú recesszió csak elôre hozza azokat
az üzleteket, amiket a multik elôbb-utóbb
úgyis megléptek volna.
Toshiba tv-k Zalaegerszegrôl
A Toshiba Information
Systems ez év második
negyedévétôl kezdve a Flextronicsra
bízza az európai piacra szánt
csúcskategóriájú
televízióinak gyártását. Az
együttmûködési szerzôdés
szerint a készülékek a Zalaegerszegi Ipari
Parkban készülnek, a termelés már 2001
márciusában meg is kezdôdött. A
megegyezés kiterjed a teljes
beszállítói lánc
kezelésére, a nyomtatott áramkörök
szerelésére és a Toshiba által
tervezett csúcskategóriájú
TV-készülék komplett
gyártására is.
Az Alcatel is a Flextronicsot választotta
Még április 26-án Párizsban jelentette be az Alcatel, hogy az európai piacra szánt GSM telefonjainak gyártásával a Flextronicsot bízza meg. A megállapodás szerint az Alcatel Laval-ban települt GSM gyártóüzemét a Flextronics az eszközökkel együtt megvásárolja és a 830 alkalmazottat is átveszi. Mint Olivier Houssin, az Alcatel e-business üzletágának az elnöke kifejtette, a lépésre azért van szükség, mert a GSM telefonok piaca konszolidálódni kezdett és az Alcatelnek ehhez kell igazítania saját folyamatait, hogy megôrizhesse versenyképességét és ismét nyereségessé váljon. A GSM piacon az elmúlt három évben az Alcatel sikeresen terjeszkedett és az európai piacon már 10 %-os részarányt mondhat magáénak.
(bartolits)
V-Net: országos szolgáltatás
V-Net néven megkezdte mûködését a Vivendi Telecom Hungary-csoport országos internetszolgáltatója. A V-Net célja a cégcsoport internetes tevékenységeinek összefogása, és országos internetszolgáltatás nyújtása. Kezdetben a Vivendi koncessziós területei mellett Budapesten, az ország nagyobb városaiban és közel 1300 településen szolgáltatnak..
Humán
erôforrás kezelés a Matávnál
A térségben a legjobbak
Egyre
nagyobb szerepük van a munkatársaknak abban, hogy a
Deutsche Telekom (DT) a XXI. század legsikeresebb
piacvezetô vállalata legyen a
telekommunikáció területén a
világon - hangsúlyozta egyebek között
dr. Heinz Klinkhammer, a DT menedzsment board tagja, a
személyzeti ügyekért felelôs
vezérigazgató-helyettese, május
közepén, a DT csoport
közép-kelet-európai
változásmenedzsment fórumán és
a DT konszern üzemi tanácsának éves
értekezletén Balatonkenesén. Dr. Heinz
Klinkhammert és magyar kollégáját,
dr. Pásztory Tamást, a Matáv
emberi erôforrás és jogi
területének
vezérigazgató-helyettesét egyebek mellett a
vállalat stratégiájáról, az
emberi erôforrás területén
lehetséges együttmûködésrôl, a
tendenciákról, s arról kérdeztük,
milyen szerepe lehet a Matávnak a térség
távközlési cégei között.
- Hogyan látja az úgynevezett négy
pillér kiépítését a Deutsche
Telekomnál, s hogyan lehet ezt megvalósítani
a Matávnál?
- Dr. Heinz Klinkhammer: A pillérek
kiépítése lényeges feladat, a DT
stratégiájának része. A
nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a
távközlést áthatja a teljes
globalizáció, tehát törekedni kell a
különféle tevékenységek
integrációjára és a feladatok
racionális megosztására. A
Matávnál a cél ugyanez, vagyis az üzleti
tevékenységet a DT négy pilléren
nyugvó stratégiájához kell illeszteni.
Így jobban lehet koncentrálni azokra a
területekre, ahol máris verseny folyik, illetve a
teljes piacnyitás közeledtével oda lehet
irányítani a megfelelô
erôforrásokat, ahol ezekre a legnagyobb
szükség van.
- Dr. Pásztory Tamás: Megkezdtük az új
üzleti szegmentálás
elôkészítését és
kiépítését. Ezt nem
önmagában a DT mint tulajdonos
szerkezetkialakítása miatt indítjuk el, hanem
az üzleti racionalitás okán, hogy a fix
vonalas, mobil, üzleti, internet területeket a
legnagyobb üzleti hatékonysággal tudjuk
mûködtetni. Ez nem változtatja meg a
Matáv csoport jogi rendezettségét, ez
társaságirányítási
szempontból eredményez
továbblépést. Természetesen ez
könnyebbé teszi a DT csoporton belül az egyes
üzleti szegmensek követését is.
- Milyen fontosabb elképzelések,
tendenciák vannak az emberi erôforrás
területén a DT-nél, illetve a
leányvállalatainál?
- Dr. Heinz Klinkhammer: A kérdés az, hogy milyen
filozófiát kövessünk az emberi
erôforrás területén, amit majd meg kell
valósítanunk. Hangsúlyoznám, hogy
olyan csoportfilozófia nem létezhet, amelyet a DT
érdekeltségébe tartozó minden
vállalatnak kötelezô lenne követni. Minden
országnak megvan a maga történelme,
sajátossága, vállalati
filozófiája, jogrendszere, amelyet nem hagyhatunk
figyelmen kívül. A két
megközelítést tehát ötvözni
kell, vagyis figyelembe kell venni a DT csoporthoz tartozó
vállalatok közös célját,
elképzeléseit, de az eltérô
sajátosságokról,
lehetôségekrôl sem feledkezhetünk meg. A
Matáv, mint a DT csoport tagja és sikeres
vállalat, a kelet-közép-európai
térségben játszik fontos szerepet, s
megjelent Macedóniában, példának
okáért pedig az Ausztriában
meglévô érdekeltségünk, a Max
Mobil pedig a horvátországi
távközlési társaságnak
nyújt segítséget.
- Dr. Pásztory Tamás: Az a
megközelítés, ahogy dr. Heinz Klinkhammer
és az ô vezetésével a DT emberi
erôforrás csapata
együttmûködést biztosít a DT
és vállalatai között, támogatja a
nemzetközi standardok szerinti rendszerek
elterjedését. Gondolok például a
teljesítmény menedzsment vagy a HR integrált
információs rendszerre. Az
együttmûködés
tudásnövekedést is eredményez -
példa erre a két vállalat közötti
vezetôcsere program -, és olyan benchmarking
lehetôségeket épít ki, amely a DT
csoportban és szélesebb kitekintésben is
összehasonlítási alapot teremt. Ugyanakkor
kifejezetten támogatja, hogy a helyi
kérdésekre nemzetközi tapasztalatokkal az adott
társaság találja meg a megoldást
és menedzselje azt. Ez utóbbira konkrétum az
adott vállalat
szerkezetátalakítása.
- Milyen együttmûködési
lehetôségek vannak a DT és a Matáv
csoport között az emberi erôforrás
területén?
- Dr. Heinz Klinkhammer: A közös tennivalókat
mindig megbeszéljük dr. Pásztory Tamás
kollégámmal, akivel személy szerint is
jó a kapcsolatom. A különféle
területeken elvégezzük a megfelelô
összehasonlításokat, s ha
szükséges, változtatást hajtunk
végre. Mindannyiunk számára fontos
például a változásmenedzsment, ami
kihat a vállalat egész életére. Ez a
törekvés megfigyelhetô a Matávnál
is. A Deutsche Telekomnál szorgalmazzuk, hogy a
vállalat csúcsvezetôi lehetôség
szerint a helyi társaságon belülrôl
kerüljenek ki egyre nagyobb számban, s ezen a
téren az utóbbi idôben már
sikerült eredményeket elérnünk.
Célunk, hogy - függetlenül
származásuktól és
nemzetiségüktôl - a legjobb emberek
kerüljenek a kulcspozíciókba, s ennek
megfelelôen történjék a
kiválasztásuk. Nos, ezeket a pozitívumokat
igyekszünk erôsíteni a DT csoporton belül
mindenhol, legyen szó a Matávról, vagy
Macedóniáról,
Horvátországról.
- Dr. Pásztory Tamás: Nagyon sikeres közös
programokat hajtunk végre. A workshopok, a
vezetôcsere programok, a fórumok mind alkalmasak
arra, hogy közelítsük egymáshoz a
szemléletmódokat és közösen oldjuk
meg a különféle problémákat. A
mostani változásmenedzsment fórumon is ilyen
témák szerepeltek napirenden: egyes területeken
- például a benchmarking alapú
létszámtervezés és
értékelés - a DT-s, más
területeken - például a
teljesítmény menedzsment és
kompenzáció - a matávos
kollégák vállaltak
témafelelôsséget és
koordinációt. Nagyon sokat teszünk a jó
módszerek kialakításáért
és elterjesztéséért. Hiszem, hogy
középtávon elterjedt lesz tehetséges
kollégáink kölcsönös, illetve a DT
csoporton belüli munkavállalása is.
- Klinkhammer úr, ön hogyan vélekedik a
matávos kollégákról, a magyar
munkaerôrôl?
- A magyarok jól dolgoznak, rátermettek, okosak,
látnivaló, hogy készek folyamatosan
fejleszteni magukat, tanulnak. Állandó
tapasztalatcserét folytatunk, s elmondhatom, nemcsak
ôk tanulhatnak tôlünk, hanem mi is a magyar
kollégáktól. A Matáv a
közép-kelet-európai vállalataink,
érdekeltségeink körében a
többiekhez képest jelentôsen elôbbre tart
az emberi erôforrások menedzselése
terén, nemzetközi standardok szerint
mûködik. Ez módot nyújt arra is, hogy
különbözô emberi erôforrás
kérdések feldolgozásában
nemzetközi szinten is a matávos
kollégákkal szorosan
együttmûködjünk a térségben
lévô, a DT csoporthoz tartozó országok
távközlési vállalatai javára.
Úgy látom, az emberi erôforrás, a
személyzeti ügyek, az oktatás terén
jól haladnak a dolgok a Matávnál,
jómagam elégedett vagyok.
Csarnai Attila
Miért
ISO-sodik a Matáv?
Vevôi követelmény
Az ISO 9000-es
szabványsorozatnak megfelelô
minôségirányítási rendszerek
folyamatos, szervezetenkénti bevezetésével a
Matáv a liberalizált távközlési
piacon való eredményes szereplésre
készül. A tanúsítást már
nyolc szervezet kapta meg a társaságnál, s a
tervek szerint ez a szám még az idén
tizenötre emelkedik.
Straub Elek elnök-vezérigazgató az ISO
tanúsítások megszerzésével
kapcsolatban elmondta, hogy ez nemcsak a Matáv
belsô életében játszik fontos
szerepet, hanem kifelé is jelzi a cég
törekvését az eredményesebb,
színvonalasabb munkára. A vállalat
célja az, hogy egyre inkább
ügyfélcentrikusabb legyen, hatékonyabban
mûködjék, versenyképesebb legyen a
piacon. Ez különösen most, a teljes
liberalizációra való
felkészülés idôszakában kiemelt
fontosságú törekvés. Jövôre,
a piacnyitás idején derül ki igazán,
mennyire készült fel a vállalat a versenyre,
hogyan tud helytállni a vetélytársakkal
szemben. Az ISO tanúsítások
megszerzése mutatja, hogy a Matáv
eltökélt a nagyobb elvárások, a magasabb
minôségi követelmények
teljesítése mellett.
A
Matávnál az ISO projekt 1999
októberében kezdte el
mûködését, s a vállalaton
belül a minôségirányítási
részrendszerek bevezetésével foglalkozik -
közölte Juhász Tamás, a
társasági ISO projekt vezetôje. A projekt
által bevezetett rendszerek mindegyike már a
legújabb ISO 9001:2000-es szabvány
követelményeinek felel meg.
Korábban az Oktatási Igazgatóság, a
Kezelôi és Információs Központ, az
Üzemviteli Igazgatóság
adatkommunikációs területe és a
Marketing rendszermenedzsment Igazgatóság
mûködési területén
történt sikeres ISO tanúsítás a
korábbi ISO 9000:1994-es szabványsorozat
alapján. A tervek szerint a fenti szervezetek
közül a szervezeti átalakulások miatt a
volt KIK az Ügyfélszolgálati és
Információs Központ szervezetében, a
volt ÜVI pedig a
Hálózatirányítási
Igazgatóság szervezetében még az
idén, az OKTIG és az MR pedig jövôre a
többi szervezethez hasonlóan szintén át
fog térni a magasabb elvárásoknak
megfelelô ISO 9001:2000 szerinti
tanúsításra.
Az elmúlt két évben szerezte meg az ISO
tanúsítást a Beszerzési
Igazgatóság, a Nemzetközi
Társszolgáltató Üzletág, a
Központi Beruházási Igazgatóság,
az Ingatlan Igazgatóság és az Üzemviteli
Igazgatóság.
Juhász Tamás elmondta, hogy a nemzetközi
szabványosítási szervezet az elsô ISO
9000-es szabványsorozatot 1987-ben adta ki, s azóta
folyamatosan felülvizsgálják, fejlesztik azt.
Jelenleg az ISO 9000:2000-es sorozat a legújabb, ami a
korábbi ISO 9000:1994-es szabványsorozatot
követi hivatalosan 2000. decemberétôl.
A MATÁV-nál egy szervezet
felkészítése a
tanúsításra három szakaszból
áll: helyzetfelmérésbôl, a rendszer
bevezetésébôl és a
próbamûködtetésbôl. A
felkészítésekhez nyílt
tendereztetés útján egy
társasági szinten egységes metodika szerint
dolgozó külsô felkészítô
szervezet került kiválasztásra. A
tanúsítások
egységességének megteremtéséhez
szintén társasági szintû
keretszerzôdést kötött a vállalat.
Az egységes felkészítési metodika
és az egységes tanúsítások
biztosítása fontos a szervezetek közötti
együttmûködés megteremtéséhez
és a késôbbiekben tervezett
társasági szintû
keret-minôségirányítási rendszer
kialakításához. Egy szakterület
felkészítése alapesetben egy évig
tart, de nagyobb létszámú
szervezeteknél ez az idôszak hosszabb. A
helyzetfelmérés mintegy három hónapig
tart attól függôen, mekkora a szervezet. A
második szakaszban a
szabványkövetelményeknek megfelelôen
kialakítják a rendszer
mûködtetéséhez szükséges
elemeket, egyebek mellett a folyamatokat, a
minôségcélokat és
minôségterveket, a
reklamációkezelés
szabályozását. Az utolsó
fázisban a próbamûködtetés
gyakorlatilag már "éles" helyzetben
történô próbaüzemelést
jelent, amelynek a tanúsítás elôtt
legalább három hónappal meg kell
kezdôdnie.
A tervek szerint még az idén a következô
szervezetek szereznek ISO tanúsítást:
Nyilvános távbeszélô
szolgáltatások Üzletág, Belföldi
Társszolgáltató Üzletág,
Dokumentációs Igazgatóság, Üzleti
Kommunikációs Üzletág, Informatikai
Igazgatóság, Mûszaki
Szolgáltatási Igazgatóság,
Lakossági Üzletág,
Ügyfélszolgálati és
Információs Központ és a
Hálózatirányítási
Igazgatóság. Ezzel Matáv szinten 80
százalékos lefedettséget érnek el,
azaz a munkatársak 80 százaléka, mintegy
nyolcezer ember dolgozik majd tanúsított
területen. A létszámarányos
lefedettség jelenleg 18 százalékos,
míg a projekt megkezdése elôtt 6
százalékos volt.
A Matáv számára számtalan
elônnyel jár az ISO rendszerek bevezetése.
Pénzügyi szempontból érdemes
megemlíteni, hogy a Hírközlési
Fôfelügyeletnek évente fizetett
minôség-felügyeleti díj összege a
felére csökkenthetô, így rövid
idôn belül visszatérülnek a projektre
fordított költségek. Tenderekben és
beszállító
minôsítéseknél is egyre gyakrabban
felmerül az ISO 9000-es tanúsítás, mint
külsô elvárás. Elônyként
említhetô az
ügyfélközpontúság, a
hatékonyabb mûködés, a
költséghatékonyság
javítása, az egységes
mûködési módszertan alkalmazása, a
belsô kommunikáció javítása, a
versenyelôny megszerzése. Csökkenthetôk az
improduktív munkák és idôszakok,
új belépôk esetén pedig a
betanulási idôszak rövidül le. Az ISO
rendszerek bevezetésével erôsödik a
cég nemzetközi elismertsége, s
elônyként jön szóba az EU
elvárásoknak való megfelelés.
Példaként említhetô a Matáv
Nemzetközi Társszolgáltató
Üzletágának esete, amely 2000
végén, s a vállalaton belül az
értékesítési területén
elsôként kapta meg az ISO
tanúsítást. Az üzletág
felkészítése az új
minôségirányítási rendszer
bevezetésére és
tanúsíttatására egy év alatt
történt meg. Az ISO 9001:2000-es
minôségirányítási rendszer
bevezetésének indokai között szerepelt
egyebek között a versenyelôny megtartása,
az ügyfelek igénye, az Európai Unió
és a kormányzati elvárások, valamint a
Matáv színvonalasabb munkára való
törekvése. Letisztultabb döntési
jogköröket, felelôsségeket
állapítottak meg a leírt, szabályozott
üzleti folyamatok által. Javult a vezetés
színvonala a vezetôi munka
átvizsgálásával, valamint a
belsô és a külsô
felülvizsgálatokkal.
Elôtérbe került a minôségért
való felelôsségvállalás, amely a
vevôi reklamációk, valamint a vevôk
és a beszállítók
értékelése alapján válik
mérhetôvé. A munkatársak is
átfogóbban látják a szervezet
munkáját, ami azt jelenti, hogy tudatosult a
dolgozók helye a munkafolyamatokban, mindenki
tisztábban látja a szerepét és
felelôsségét a munkavégzés
során. A tanúsítással
biztonságosabb lehet a munkavégzés, ami
egyebek között a titkos iratkezelésre, az
archiválásra, a
számítógépes mentésekre
vonatkozik. A vezetôk és a munkatársak a
tanúsítás után sem lazíthatnak,
hiszen a szabvány szerinti mûködést a
félévenkénti felügyeleti auditokon
és a köztük lévô belsô
auditokon keresztül gyakorlatilag negyedévente
ellenôrzik.
csarnai
Átszervezés,
kiválás után új név a piacon:
E-generis
A kishal esélye
Szinte nem
múlik el nap anélkül, hogy évtizedes
múltú, patinás cégek, vagy azok
egy-egy ágazata tulajdonost ne cseréljen, és
a megszokott termék pár hónap
elteltével új, eddig ismeretlen
márkanévvel kerül forgalomba. Sokan még
meg sem szokták például, hogy a világ
egyik legnagyobb, százéves múlttal
rendelkezô távközlési
cégébôl - a Bell által alapított
- AT&T-bôl 1996-ban Lucent Technologies néven
kivált a berendezés és
félvezetôgyártók részlege.
Tavaly márciusban egy átszervezés
keretében a Lucentbôl további egység
vált önállóvá AVAYA Communication
néven. A magyar piacon volt egy sikeres terméke a
cégnek, amely a kis- és
középvállalkozások körében
volt népszerû. Ez az EuroGeneris
alközpontcsalád, melynek megszûnése is
szóba került. Mi ebbôl az igazság? -
kérdeztük Szilágyi Ferencet, az
Interphone vezetôjét, aki 10 éve
áll szoros kapcsolatban az immár három
részre osztódott multival.
- Az AVAYA új vezetése úgy döntött,
hogy megválik a Franciaországban lévô
gyárának egy részlegétôl, mely
EuroGeneris márkanéven gyárt
telefonalközpont családot. Egy ideig úgy
tûnt, hogy ezt a gyártmányt megszüntetik,
azonban lévén igen sikeres és perspektivikus
termék, melyet egész Európában,
Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt
megkedveltek, óriási volt a
felzúdulás. Közel féléves
tárgyalássorozat eredményeként
végül három francia befektetô
kivásárolta a gyárat az
AVAYÁ-tól és E-generis néven
alakult meg az új cég.
- Hol van az új vállalat
székhelye?
- A franciaországi Saumur-ben. Jelenleg egy
épületben található a Lucent
Technologies, az AVAYA és az E-generis.
- Mit lehet tudni az új tulajdonosokról?
- Hármuk közül kettôt is személyesen
jól ismerek. Évtizedes alkalmazotti ill.
vezetôi munkaviszony fûzi ôket a céghez,
melyet eddig is sajátjuknak érezték!
- Mi a hatása ennek a változásnak az
EuroGeneris meglévô, illetve leendô
vevôkörére?
- Természetesen mint minden változásnak,
ennek is vannak elônyei és hátrányai.
Elônye, hogy nem veszik el a termék egy mamut
cég horribilis árbevételében (a Lucent
Technologies 1999. évi forgalma jóval 30
milliárd dollár felett volt!). A tulajdonosok egy
termékre fókuszálnak,
létérdekük a folyamatos fejlesztés. A
megtermelt nyereséget nem vonják el más
termékek finanszírozására. Nem
válik mostohagyerekké. Hátránya, hogy
egy ismeretlen márkanévvel kell megnyerni a piacot.
A kisebb árbevétel arányosan alacsonyabb
marketingkeretet jelent.
- Mit lehet tudni az EuroGeneris
szolgáltatásairól, tervezett
fejlesztéseirôl,
minôségérôl?
- Ez az alközpont pillanatnyilag 8
mellékállomástól 128 mellékig
bôvíthetô. Weboldalunkon (www.interphone.hu) az
érdeklôdôk részletes
információkat találhatnak a
termékrôl. A fejlesztésekrôl csak
annyit: a hardver megtartása mellett számos
új szolgáltatással bôvítve
elkészült az EuroGeneris Swift, mely jövôre
kerül forgalomba. Ez a 196
mellékállomásig bôvíthetô
verzió, és természetesen dolgoznak a VoIP
megoldáson is (a laborpéldány már
kész van). Ami a minôséget illeti, az
változatlanul az ISO 9001 és ISO 14000 -nek
megfelelô.
- A változás mennyiben érinti az
Interphone eddigi együttmûködését az
Avayával, illetve a Lucenttel?
- Május 24-tôl az Interphone az EuroGeneris
magyarországi disztribútora lett.
Néhány hónapon belül pedig
tervezzük egy közös vállalat
létrehozását, mely
Közép-kelet-európai regionális
központként fog mûködni. Az
AVAYÁ-val természetesen nem szûnik meg a
kapcsolatunk. Nem csak az évtizedes baráti
együttmûködés okán, hanem
azért sem, mert van egy - az Interphone profiljába
jól illeszkedô termékcsaládjuk, a
Network Alchemy.. A Network Alchemy és az EuroGeneris
egymást kiegészítô megoldást tud
adni.
- Pusztán csak alközpont
eladásából már évek óta
nehéz megélni a hazai piacon. Mennyiben igaz ez a
kis- és közepes rendszerekre, ahol azért
másak az igények mint egy
nagyvállalatnál, ahol például Call
Centerre is szükség lehet?
- Ez nem egy könnyû piac, sok munkával és
szerényen, de meg lehet élni. Fontos, hogy az
embernek megmaradjon a jó híre, azaz ne
próbálja meg "lerabolni" a vevôit. A piac ezen
szegmensén a Matávcom a legnagyobb "hal", nem
könnyû tôle üzletet
elhódítani. Ami a kis- és
középvállalati igényeket illeti, itt is
két részre oszthatjuk a piacot.
Az egyik része szükséges rossznak tartja az
alközponti kommunikációs rendszerbe
történô beruházást. Ilyen lehet
például egy panzió, amelynek mindegy, hogy
milyen berendezés, és hogyan nyújtja, csak
legyen a szobákban vagy apartmanokban vonal. Ez a fajta
vevô többnyire úgy kezdi, hogy "kéne egy
ár egy alközpontról, nekünk csak olyan
kell, amin lehet telefonálni...".
Nos, mi nem nekik kívánunk eladni. A másik
kategóriába azok tartoznak, akik tudják, hogy
a telefon, a vállalati kommunikációs rendszer
is fontos termelôerô. Ezek profitorientáltak
és tudják, mit ér egy
megbízható, széles
szolgáltatási választékkal
rendelkezô, flexibilisen bôvíthetô
kommunikációs eszköz. Az ilyen
vállalatokra jellemzô például az, hogy
a drága, digitális, kijelzôs
rendszerkészülékbôl vesznek 60 darabot,
és nem a legolcsóbb analóg
mellékállomásra valóból.
Tudják, hogy ez a befektetés a cég
hatékonyabb mûködése folytán
megtérül nekik.
- A kis- és középvállalatok
körében mennyire terjedt el az olyan
szolgáltatások iránti igény, mint
például az alközponti hangposta rendszer, vagy
a Call Center megoldások?
- Egyre többen ismerik fel e megoldások
elônyeit, és hajlandóak áldozni is
rá. Mi nemcsak forgalmazzuk az EuroGeneris
termékcsaládot, hanem a velünk
együttmûködô vállalkozásokkal
együtt fejlesztünk is hozzá. Így
például megbízható, PC alapú
hangpostát tudunk illeszteni a termékhez, vagy Call
Center megoldást is tudunk nyújtani, ami a kis-
és középvállalatok körében
felmerülô igényekre megfelelô
megoldás lehet. Értelemszerûen, árban
is lényegesen kedvezôbb megoldást tudunk adni,
mintha egy eredetileg nagy rendszerhez kifejlesztett
hasonló megoldást kéne megvenni valamelyik
világcégtôl.
B. J.
Engine az Emitelnél
Az Emitel Rt. és az Ericsson Magyarország Kft. Engine Access Ramp berendezések szállítására és telepítésére vonatkozó szerzôdést írt alá. A megállapodás az Emitel két primer körzetében megmaradt 11 analóg központ (7000 vonal) kiváltására vonatkozik. Az Engine Access Ramp az Ericsson új hardverplatformjára épül, amely közös hardvereszközökön keresztül teszi lehetôvé a hagyományos keskenysávú (POTS, ISDN) és az új szélessávú (ADSL, SHDSL) szolgáltatások költséghatékony biztosítását. Ez a szerzôdés az Ericsson Magyarország Kft. elsô üzlete Engine Access Ramp berendezések szállításáról a magyar piacon. Az ENGINE Access Ramp a hang- és adatátvitelhez kifejlesztett, következô generációs hozzáférési megoldás.
A
hírközlés története LIV.
Tomcsányi Béla a viaszlemezekrôl
Az elôzô
két számban a harmincas évek elejével,
közepével foglalkoztunk és témánk
elsôsorban a rádiókommunikáció
volt. Lehet, hogy ez adta kedves ismerôsömnek,
Horváth Lajos Károlynak az ötletet, hogy
kezembe adja a Rádió Technika mûszaki
folyóirat 1937-es kötetét, de lehet, hogy csak
a véletlen hozta így, nem tudom. Mindenesetre nagy
élmény egy 64 évvel ezelôtti magyar
szakmai folyóirat lapozgatása, mert szinte
megelevenedik általa a történelem. Olvashatunk
benne Istvánffy Edvin és Zelenka
László elôadásairól, Magyari
Endre elsô modulált katódcsöves
bemutatójáról, megtalálhatjuk benne
Czeglédy György érdekes cikkeit, Dallos
György, Makai István, Simon Zoltán és
Ránky Béla rádiótechnikai
fejtegetéseit az elmélet, a gyakorlat, sôt a
rádiózavarok témájáról
egyaránt. Különösen érdekes Magyari
Endre "Távolbalátás" címû
sorozata, mely a televízió
fejlôdését és akkori mûszaki
állapotát mutatja be, valamint Tomcsányi
Béla "Hanglemezfelvétel -
hanglemezlejátszás" címû sorozata, mely
a viaszlemezek világával ismertet meg. Mivel ezzel a
témával még nem foglalkoztunk, ebbôl a
cikkbôl idéznénk néhány
érdekes részletet.
Mint ismeretes, az 1930-as években még
viaszlemezeket használtak és a percenkénti
fordulatszám 78 volt. Tomcsányi leírja, hogy
a pontos, egyenletes sebesség megtartásához
nagy tömegû tányért használnak,
ami sok esetben eléri a 16 kg-ot is. A forgás
pontosságának ellenôrzésére
már akkor is stroboszkópot alkalmaztak, azaz egy 77
egyenletes fekete-fehér csíkkal ellátott
tárcsát tettek a korongra, amit egy
hálózatra kapcsolt, így 50 periódusos
váltóáramot kapó
ködfénylámpával
világítottak meg. Ha emellett a csíkok
állni látszottak, akkor a tányér 78-at
fordult percenként, azaz a fordulatszám jó
volt. S most idézzük a
pontosságáról híres
Tomcsányit:
"A pontosság kedvéért megjegyzem: Ha a
váltakozó áram ideálisan 50
periódusú és a 77 osztásrészes
stroboszkóp áll, akkor a tányér nem
forog ideálisan 78-at, hanem csak 77,92-t
percenként, mert 50 periódusra és 78
fordulatra nem kapunk egész számú
beosztást. Ez azonban a hangmagasságban
egyáltalán nem számít. T.i. egy
félhangnyi különbség (temperált
skálán) viszonyszáma 1,0593. Tehát
félhanggal magasabbra akkor transzponál a
gépünk, ha 78x1,0593=82,7 fordulattal fut. A 77.92-es
fordulatszám éppen ezért mindenképpen
elfogadható, hiszen általában a zenekarokban
ennél lényegesen nagyobb
különbségek is elôfordulnak. Pl. a
"hivatalos bécsi a" és a m. kir. Opera és
Rádió közös normál 'a'-ja
között is 8 ezrelék különbség
van, lévén a bécsi a = 435 Hertz, az
Operáé pedig 438,5 Hertz (nemrég az Opera
még 442 Hertzes 'a'-val hangolt)."
A hangrögzítés elvét és
történetét a következôképpen
írja le Tomcsányi: "Ha az ábrán
rajzolt doboz membránjának közepére egy
tût forrasztunk, s a tû tompa végét egy
forgó viasz, vagy igen puha fémhengerre
érintjük, akkor, ha a membránt
hangrezgés éri, rezegni kezd, vele együtt a
tû is, mely az alatta elhaladó puha anyagba
kisebb-nagyobb mélységû barázdát
nyom be.
Ha az ilyen primitív módon végzett
fölvételt befejezve a tûs dobozt ismét a
barázdára tesszük, mely a hangrezgések
képét mélységváltozások
formájában hordja magán, s a hengert a
fölvétel forgássebességével
forgatjuk, a tû a membránt rezgetni fogja, a
membrán a levegôt, tehát halljuk az
elôzôen "benyomott" hangokat. Ez a berendezés
volt a mai gramofon ôse. Edison találmányai
közé tartozik (1876), bár meg kell jegyezni,
hogy elôtte már mások is foglalkoztak a
hangírás problémájának
megoldásával (T. Young, Wertheim, Scott, Gr. Bell).
Pár évvel késôbb E. Berliner a
lemezformára tért át és a
hangrezgések formáját nem az
Edison-féle mélyírással, hanem
egyenlô mélységû de
oldalirányú kitérésekkel
bíró karcolással rögzítette.
Savszigetelô vékony anyaggal (viasz) bevont
fémlemezeket használt. Az oldalirányban
rezgô tû a hangfrekvenciák képét
belekarcolta a viaszrétegbe, s ezt átvágta
egészen a fémlemezig. Utána savban maratta a
lemezeket, s így kapta meg a barázdákat
(lásd: maratott rézkarc). 1900 körül
Edison fejleszti tovább a hangfölvétel
technikáját, azzal, hogy megpróbálja a
viaszt elektromosan vezetôvé tenni
katódporlasztással!! (ami neki ugyan nem
sikerült, de ma a legmodernebb eljárás)
és grafitozással, s az így
vezetôvé tett viaszról galvanoplasztikus
úton készült
nyomómatricáról préseléssel
állított elô duplikátumokat.
A hangfrekvencia bevésett képe tehát
kétféle módon lehet a lemez anyagába
rögzítve; vagy a hegy-völgy formájú
"Edison-féle mélyírással' vagy a
'Berliner-féle oldalírással'."
Így foglalja össze tehát Tomcsányi a
hangrögzítés történetét.
Végezetül álljon itt egy idézet a
viaszlemezek kezelésére vonatkozóan, mely mai
füllel hallgatva igencsak kuriózumnak tûnik.
Abban az idôben viszont a szakma féltett
tudománya volt.
"Fekete-lemezek felvételi alapanyaga a viasz. A
lemezformátumnál mintegy 3 cm-rel nagyobb
átmérôjû (hogy
próbavágásra,
mélységbeállításra legyen
hely), meglehetôsen vastag (30 milliméter)
lemezformában állítják elô.
A viaszlemez anyaga nem tiszta méhviasz, hanem több
anyag keveréke. Összetétele és
elôállítási módja féltve
ôrzött gyártási titok. Megkövetelt
tulajdonságai: abszolút homogén, egyenletes
legyen, hólyagmentes, minél kisebb
szemcsézettel, tükörsimára
csiszolható. Elegendôen lágy, hogy a
vágást ne akadályozza, viszont
elegendôen kemény, hogy normális
temperatúrán párszor
lejátszható legyen nagyobb
sérülés nélkül. A viaszlemez 3
cm-es vastagsága egyrészt azért
szükséges, hogy kellô mechanikai
szilárdsága legyen, ne görbüljön vagy
törjön el, másrészt, hogy a rajta
lévô fölvétel
lecsiszolásával újra
felhasználhatóvá váljék. Olyan
fölvételeknél, amelyekrôl nem
készült galvanoplasztikus másolat, a viaszlemez
lejátszás után egy csiszológép
gyorsan forgó tányérjára kerül,
ahol felsô rétegét, mintegy fél
milliméter vastagságban lecsiszoljuk, helyesebben
leesztergáljuk. A gépen két szerszám -
kés - fut a viasz fölött, egy 'nagyoló'
acélkés és egy - a finom tükörsima
felületet visszahagyó - zafír vagy
rubinkés. A forgácsot egy porszívó
berendezés szívja fel és gyûjti
össze."
dr. Bartolits István
Póruljárt kamiontolvajok
Nem sejtették a minap Litvániában ellopott magyar kamionról, hogy a jármû mûholdas gépjármûkövetô rendszerrel van felszerelve. A magyar fejlesztésû szoftver segítségével 15 méternyi pontossággal meg lehetett állapítani a kamion pozícióját a litván utakon. A gépjármûrôl SMS-formájában érkezô adatok a tulajdonos telephelyén, Bekecsen elhelyezett számítógépes térképen automatikusan jelezték a kamion helyét és azt is, hogy milyen sebességgel halad vagy éppen mikor áll meg. A térképet és az információkat az I-fleet rendszer gyártója és forgalmazója, az I-Cell Kft. munkatársai továbbították a litván rendôrségnek, így a kamionvadászat 1 órán belül sikeresen lezárult.
Svájci
távközlési körkép
Az árak hasonlóak, a fizetés tízszeres...
Svájc gazdag
ország, ott biztosan minden jobban megy -
gondolhatnánk. Ez részben igaz is, de ha egy kicsit
Svájcba költözünk, a helyi
jellegzetességeket, a kisebb problémákat is
közelebbrôl ismerhetjük meg. Az ország
telefon-ellátottsága meglehetôsen jó, a
hétmilliós lakosság mintegy 60 %-a
rendelkezik mobil-elôfizetéssel, a vezetékes
ellátottság pedig még ennél is
magasabb. A legjelentôsebb szolgáltató a
nagyobb részben állami tulajdonban levô
Swisscom, amely egy kicsit hasonló helyzetben van, mint a
Matáv Magyarországon. A hasonlóságot
fôleg az okozza, hogy igen sok (3,17 millió)
elôfizetôvel rendelkezô, állami
cégrôl van szó, amely bizonyos monopol jogokat
is birtokol. A legfontosabb ezek közül a "last mile"
vagyis az utolsó kilométerre szóló
jog, ami azt jelenti, hogy a lakásokba bekötött
telefonkábelek a Swisscom tulajdonában vannak, akkor
is, ha más vezetékes
szolgáltatónál fizetünk elô. Ez
utóbbi helyzet megváltoztatására
már egyre több próbálkozás,
javaslat született, a többi szolgáltatónak
nyilvánvaló érdeke, hogy ez a piac is
felszabaduljon. Az elôfizetôk
részérôl a helyzet a
következôképpen jelentkezik: a havidíjat
mindenki a Swisscomnak fizeti, a forgalom utáni
költségeket pedig az adott vezetékes
szolgáltató számlázza ki. Ha
másik szolgáltatót választunk, akkor a
Swisscom az adott szolgáltató felé
irányítja a hívásainkat,
automatikusan, vagy úgy, hogy az ilyen
hívások elé egy bizonyos kódot kell
betárcsáznunk. Ez egyes esetekben elônyös
is lehet, például, ha a másik
szolgáltató vonala rossz (ilyen is
elôfordulhat...), akkor még mindig
használhatjuk a Swisscom-ot is. Vezetékes
szolgáltatást még a Tele Danmark
többségi tulajdonában levô Sunrise
nyújt, illetve a Diax, azonban ez a két cég
ma már ugyanaz. A bankokkal teli Svájcban mindig is
tudták, hogyan kell a pénzzel bánni. A Diax
és a Sunrise egyesülése is egy ügyes
húzás volt. A tavalyi német és brit
UMTS-licencekre költött hatalmas összegek (50,2
illetve 38,4 milliárd euró) után a
svájci állam is bizakodva kínálta fel
licitálásra a négy UMTS licenszet az öt
jelentkezô számára. Ekkor azonban
egyesült a Sunrise és a Diax, és négy
cég maradt a négy licenszre, amit így
rendkívül olcsón, kikiáltási
áron tudtak megszerezni. A másik három
cég a Swisscom, az Orange és a spanyol Telefonica
volt. A licenszekbôl befolyt összeg mindössze 136
millió euró lett.
Svájcban három mobilszolgáltató van, a
Swisscom, az Orange és a (már Diax-ot is
magába foglaló) Sunrise. Mindhárom cég
900/1800 Mhz-es szolgáltatást nyújt. A
vezetô vállalat a mobil szolgáltatások
terén is a Swisscom, 70%-os piaci
részesedéssel. Az ország
hálózati lefedettsége igen jó,
és a telekommunikációs díjakra sem
lehet panaszkodni. Utóbbiak nagyjából
azonosak a hazai árakkal, amit különösen az
tesz kedvezôvé, hogy a svájci fizetések
viszont 5-10-szeresei a magyarországiaknak. Így
reál értékben jóval olcsóbb a
telefonálás, egy átlagos család gond
nélkül megengedheti magának, hogy akár
ISDN vagy ADSL vonalat rendeljen. Ezekbôl meglehetôsen
sok is van, a mostani ADSL "divat" elôtt rengeteg ISDN
akció folyt, méghozzá eredményesen. A
magas mobil-ellátottság mellett továbbra is
vannak igen kedvezô elôfizetési és
készülékvásárlási
akciók, amelyek csak annyiban térnek el az otthon
megszokottaktól, hogy itt akár ingyen is telefonhoz
lehet jutni kétéves hûségnyilatkozat
aláírásával.
A távközlési szolgáltatók egyben
Internet szolgáltatók is, mindhárom
cég ingyenes Internet elôfizetést nyújt
saját (vezetékes vagy mobil) ügyfelei
részére, tehát csak a
telefonszámlát kell fizetni. Az Internet-forgalomra
külön díjak vonatkoznak, kisebb-nagyobb
kedvezményeket nyújtva. Például a Diax
Combi csomagja esetében éjjelente
óránként fél frankért (kb.
85Ft) lehet internetezni kapcsolt vonalon, ami a havi 4-5000
frankos átlagkereset, vagy a 10-15 ezres menedzseri
fizetések mellett igazán olcsó. De még
így is jobban megéri valamilyen
állandó szolgáltatásra fizetni
elô, legalábbis, ha valaki sok idôt tölt a
hálón. Tévékábelen
keresztüli szolgáltatással havi 80
frankért lehetünk folyamatosan online, ADSL
esetében pedig 90 frank a díj. Utóbbi esetben
512 kbit/s-os letöltési sebességet
"élvezhetünk", viszont ha fix IP címre is
szükség van, akkor már 170 frankra rúg
az elôfizetési díj. A
szolgáltatások csak bizonyos területeken
érhetôk el, és az
elérhetôség még nem jelent
garanciát arra, hogy kérvényünk
átjut a bürokrácia és
aktatologatás akadályain. Ebbôl a
szempontból a kábeles internetet - és
mellesleg a kábeltévét is -
szolgáltató CableCom a leghírhedtebb. Sokan
hónapok vagy évek óta várják,
hogy az egyébként lakhelyükön
elérhetô szolgáltatást
bekössék hozzájuk. És persze
ezután sem biztos, hogy minden simán fog menni.
Sajnos van egy magyar szemmel nehezen megérthetô,
furcsa szokás ugyanis Svájban: a munkaidô
betartása: délben két órára
bezárnak a közértek, illetve minden más
(ugyanis ebédidô van), aztán este hatkor
végleg. Vasárnap pedig tilos dolgozni. Ez -
fôleg a kisebb - internet szolgáltatók
többségénél azt jelenti, hogy este
hattól üzenetrögzítô és fax
vár minket, bármi problémánk is akad.
Igaz, ha tudjuk, hogy ugyanez a helyzet áll fenn egy
csôtörés esetében is, ha a lakást
elönti a víz, és szombaton szeretnénk
szerelôt hívni, akkor talán kisebbnek
tûnik az internetes probléma.
A másik furcsaság, amit
külföldiként nehéz megérteni, a
svájci adatkezelés nyitottsága. A
telefonkönyvekben nemcsak a vezetékes számok
szerepelnek, hanem az illetô teljes címe
(házszámmal), mobilszáma, e-mail címe
és esetleges weboldala is megtalálható.
Kapható egy nagyon jó elektronikus telefonkönyv
is, amely egy telefonszám begépelése
után akár azonnal meg is mutatja az illetô
címét a térképen. Az adatok
ráadásul egyben kiexportálhatók,
így aztán egy gombnyomás is elég, hogy
reklámokkal árasszuk el az egész
országot. Ám érdekes mód ezt senki nem
teszi meg. A svájciak elég becsületesek, vagy
legalábbis nincs bátorságuk csalni, és
szükségük sincs rá. A telefonkönyvben
szereplô elôfizetôk egyébként
külön kérhetik, hogy adataikat ne lehessen
felhasználni direkt marketing célokra. Ekkor
ugyanúgy láthatóak az adataik, csak
megjelenik mellettük egy csillag és egy
megjegyzés, hogy nem kérnek reklámokat. Az
elônyök közt még fontos megemlíteni
a telefonszámok hordozhatóságát is. Ha
valaki átmegy egy másik
mobilszolgáltatóhoz, megtarthatja a régi
telefonszámát, mégpedig a
körzetszámmal együtt. (Így aztán a
telefonszám alapján már nem lehet biztosan
tudni, hogy ki melyik mobilszolgáltatóhoz
tartozik.)
É. T.