Vezetékes távközlés

 

 

A hírközlés története LXI.

A fakszimilébôl telefax lesz

Az elsô gyakorlatban is használható berendezés hamarosan Európában is megszületett, mely a korábbi próbálkozásokkal szemben már árnyalatok átvitelére is képes volt. A berendezést egy német feltaláló, Arthur Korn (1870-1945) dolgozta ki.
Korn 1870. május 20-án született Németországban és az egyetemen fizikai tanulmányokat folytatott, eközben ismerkedett meg Shelford Bidwell 1885 körül készült berendezésével. Elôször elkészítette a berendezés másolatát, majd fokozatosan kezdte azt továbbfejleszteni.
A teljesen átalakított berendezéssel 1902-ben sikerült elôször képeket továbbítania. 1903-ban kinevezték a müncheni egyetem fizika professzorává, ahol 1908-ig tanított, de kísérleteit természetesen tovább folytatta. 1904-ben már München és Nuremberg között küldött át képeket egy érpáron, ez mintegy 600 mérföldes távolság áthidalását jelentette! Találmányát tovább tökéletesítve 1907-ben már Angliába is sikerrel küldött át fotókat berendezése segítségével, s 1910-ben a telefonhálózaton keresztül Párizs, London és Berlin között rendszeresen használták Korn berendezését.


Arthur Korn egyébként 1914-tôl a Berlini Technológiai Intézet elektrofizika professzoraként tevékenykedett egészen 1936-ig, majd 1939-ben családjával emigrált és a New Jersey állam Hoboken városában mûködô Stevens Technológiai Intézet Villamosmérnöki tagozatán tanított haláláig. Készüléke az USA-ban is sikert aratott, az AT&T, az RCA és a Western Union egyaránt folytatott vele kísérleteket.
Korn berendezése ugyanúgy a fényérzékeny szelénium tulajdonságait használta fel az átvitelre, mint Bidwell készüléke, azonban sikerült megtalálnia azokat a mechanikai és optikai módszereket, amik segítségével egész jó minôségû átvitelt tudott megvalósítani.
Korn a továbbítandó képet átlátszó fotófilmre vitte fel, amit egy forgó üveghengerbe helyezett bele úgy, hogy a henger belsô palástjára feküdt fel a fotófilm. A forgó hengert úgy világította meg belülrôl egy keskeny fénysugárral, hogy az átvilágítsa a filmet és az üveget, majd a fénysugarat egy prizmával összegyûjtve a szeléniumra irányította. A különbözô erôsségû fény hatására a szelénium cella által keltett elektromos jeleket továbbította Korn a telefonhálózaton keresztül, hogy a fényérzékeny filmre dolgozó vevô ezek hatására elkészítse a küldött kép többé-kevésbé hû mását.
Ezzel közel egy idôben Franciaországban Edouard Belin (1876-1963) francia mérnök szintén egy jól mûködô berendezést készített. Elsô próbálkozásait még 1897-ben elkezdte a fakszimile berendezéssel, s tíz évvel késôbb, 1907-ben jutott el arra a szintre, hogy egy fényképet Párizsból Lyonba, majd Lyonból Bordeaux-ba, végül pedig Bordeaux-ból újra Párizsba küldjön. A sikeres kísérletek meghozták az eredményt és Belin készülékére felfigyeltek országszerte.
Belin mérnöki érzékkel fejlesztette tovább berendezését és 1921-ben már az USA-beli Annapolis és a mûhelyének is helyet adó francia La Malmaison között küldött át fényképeket. Miután a távolságot sikerült leküzdenie, igyekezett a berendezést könnyen kezelhetôvé tenni. 1925-ben megjelent legismertebb találmánya, a Belinograph. Ez már sokban hasonlít a mai telefax berendezésekre - legalábbis ami a mûködés elvét illeti.
A Belinographban a továbbítandó kép egy hengerre került, melyet egy igen erôs, koncentrált fénysugár pásztázott végig úgy, hogy változásait egy fotoelektromos érzékelô alakította át elektromos impulzusokká. Belin mérnöki pontossággal megalkotott berendezésével beköszöntött a mai értelemben vett telefax berendezések kora - bár sokan azt hiszik, hogy ez a találmány csak a II. világháború után született meg.

dr. Bartolits István