Mobil kommunikáció

(Mobiltelefon) számhordozhatóság Svájcban

Egy életre szóló telefonszám

Nem ér véget a távközlési liberalizáció a piac megnyitásával, sôt, éppen ott kezdôdik. A liberalizáció egyik fontos lépcsôfoka lesz a szabad szolgáltató választás után a számhordozhatóság megvalósítása. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy más országokban mindez hogyan valósult meg az ottani liberalizációt követôen.
Svájc, noha nem tagja az Európai Uniónak, mégis folyamatosan követi az EU-ban történô változásokat, és próbál megfelelni a különbözô EU-s szabályozásoknak. Mindezt annak az érdekében is teszi, hogy az Unióhoz való, ma még kétséges, de ki nem zárható jövôbeli csatlakozása esetén szolgáltatásai megfeleljenek az EU szabványoknak, és minél kevesebb változtatásra legyen szükség. Emellett a szolgáltatások javítása, fejlesztése, és az elôfizetôk érdekeinek figyelembevétele is indokolja a számhordozhatóság és az ehhez hasonló megoldások bevezetését.
A svájci liberalizáció négy évvel ezelôtt történt, 1998. január 1-én nyílt meg a távközlési piac. Ezt megelôzôen a Swiss PPT uralta a szektort, amely a liberalizációkor kettévált, és két külön cégként folytatta tevékenységét, két külön területen: a távközlést SwissCom néven, míg a postai szolgáltatásokat Die Post-ként. Ezzel egy idôben a GSM szolgáltatói piac liberalizációja is elindult. A számhordozhatóság megvalósítását a vezetékes hálózatokban 2000. január 1-ére tûzték ki, míg a mobil telefonszámok hordozhatóságának biztosítására 2000. március 1-i határidôt szabtak, és e szolgáltatások a megadott határidôre el is indultak.
A számhozdozhatóság fontos eleme a piaci résztvevôk közti versenynek, és méginkább fontos az elôfizetôk számára, akik ezáltal bármikor szolgáltatót válthatnak úgy, hogy régi telefonszámukat megtartják. Ez nem csak az elôfizetôi számot jelenti, hanem a szolgáltató elôhívószámát is, vagyis a teljes telefonszám "körzetszámmal" együtt változatlan marad, amikor egy másik szolgáltatóval szerzôdik az ügyfél. Ez természetesen annak a szolgáltatónak is igen elônyös, akihez az elôfizetôk átszerzôdnek, de maga a lehetôség ­ az elôfizetôk elcsábításának lehetôsége ­ minden szolgáltató számára adott. Így sorra jelentek meg az olyan reklámok, amelyek mondanivalója nagyjából ez volt: "jöjjön át hozzánk, a száma a régi marad, de minden más jobb lesz".

Az egyik szolgáltató tavalyi óriásplakátján szereplô csinos hölgy ­ a vállára tetovált telefonszámmal - is ezt sugallja: a telefonszám most már egy életre szól.
Természetesen a számhordozhatóság megvalósításakor igen nagy változások történhetnek az elôfizetôk számában. Sokan váltanak szolgáltatót ilyenkor, akik ezelôtt csupán azért tartottak ki valamely szolgáltató mellett, mert nem szerettek volna új számot kapni. Ez akár többszázezer elôfizetô elvesztését is jelentheti. A svájci mobilszolgáltatók közül például igen sok elôfizetôt vesztett a diAx (ma már Sunrise), mivel viszonylag új szereplôként még nem volt teljesen kiépítve a hálózata, így sokan csalódtak benne akkoriban. A legnagyobb elôfizetôi bázissal rendelkezô Swisscomtól is elpártoltak jópáran, mivel itt voltak a legmagasabbak az árak. A számhordozhatóság viszonylagos nyertese így az elsô idôkben a harmadik szereplô, az Orange lett. Az azóta eltelt idôben azonban már visszarendezôdött a helyzet, ma már jóval kisebb számban vándorolnak az ügyfelek egyik szolgáltatótól a másikhoz (szolgáltatótól függôen 5-10% az "idegen eredetû" ügyfelek aránya).
A számhordozhatóság nemcsak, a vezetékes, hanem a GSM hálózatok terén is megvalósult. Elôbbi esetben viszont csak azonos körzeten belül ­ vagyis azonos körzetszám esetén - van rá lehetôség.
Az elôfizetôk szempontjából nem csak a számhordozhatóság lehetôsége fontos, hanem az is, hogy mindezt mennyi idôbe, vagy esetleg mennyi pénzbe kerül megvalósítani. Mobilszolgáltató-váltáskor a következô lépésekre van szükség (példaként az Orange-ra való áttérést mutatjuk be): Új elôfizetést kell kötni az új szolgáltatóval. Ekkor kapunk egy új SIM-kártyát egy ideiglenes számmal, majd pedig a szolgáltató aktiválja kártyánkat. Az elôfizetéssel egyidôben ki kell tölteni egy nyomtatványt, amelyben a régi számunk megtartását kérjük. A további technikai és adminisztratív lépéseket az új szolgáltató végzi el, néhány nap alatt. Idôközben már használhatjuk az új kártyánkat az ideiglenes számmal, és folyamatosan tájékoztatnak bennünket a fejleményekrôl. SMS-ben értesítenek, hogy mikortól fog mûködni a régi számunk az új hálózaton, majd egy-két nappal azelôtt és az adott idôpontban újra emlékeztetnek rá, hogy már a régi számunkon vagyunk elérhetôek. (Természetesen ezzel egyidôben megszûnik a régi szolgáltatónkkal kötött szerzôdésünk.) Ez a lehetôség a pre-paid ­ feltölthetô ­ kártyás elôfizetésekre is adott, azonban nem lehetséges a korábbi egyenleg átvitele.
Svájc esetében a számhordozás extra költsége a szolgáltatók közti megállapodás tárgya, az elôfizetôk számára mindez ingyenes. (Más országokban különbözô megoldások vannak a költségek áthárítására, van, ahol az új szolgáltató fizeti a számhordozás miatti költségeket, és van, ahol ezek egy részét az elôfizetô állja.) A számhordozhatóság technikai megoldására is többféle lehetôség kínálkozik. Az OR (onward routing) esetében például a szám alapján valamely szolgáltatóhoz beérkezô hívás ­ amennyiben a szám már egy másik szolgáltatóhoz "költözött át" ­ az ottani adatok alapján irányítódik tovább a megfelelô hálózat felé. Intelligent-Network-related megoldás esetében egy külön adatbázis tartalmazza az információkat arról, hogy melyik telefonszám éppen melyik szolgáltatóhoz tartozik. A svájci mobilszolgáltatók esetében egy ehhez hasonló adatbázis tartalmazza az adatokat azokról a számokról, amelyek már másik szolgáltatóhoz "igazoltak át", és ez az adatbázis folyamatosan kapcsolatban áll mindhárom szolgáltatóval. Ha a bejövô hívás egy olyan számra irányul, amit már elvittek az adott szolgáltatótól, akkor az adatbázisból kikeresik, hogy mely szolgáltató hálózatában van az adott szám, hova tartozik, és ennek alapján továbbítja a rendszer a hívást.
Ez a lehetôség bizonyos értelemben hátrányokkal is járhat. Mivel az adott szolgáltatóra jellemzô elôhívó szám (mint nálunk a Pannon 0620-a, a Westel 0630-a vagy a Vodafone 0670-e) már egyáltalán nem jelenti azt, hogy az elôfizetô az adott szolgáltatóval áll szerzôdésben, ezért meglehetôsen bonyolult megállapítani, hogy adott esetben hálózaton belüli hívásról van-e szó. Éppen ezért a svájci mobilszolgáltatóknál nincs is külön hálózaton belüli és hálózaton kívüli tarifa. Magyarországon a hálózaton belüli hívásokra vonatkozó kedvezô percdíjak megszünése problémát jelenthetne, hiszen sokak számára ezek a viszonylag olcsó hívások jelentik a mobilhasználat egyetlen lehetôségét. A hálózaton kívülre szóló, 100 Ft feletti percdíjak valószínûleg sokak kedvét elvennék a mobiltelefonálástól. A számhordozhatóság lehetôsége viszont kedvezôen tud hatni a piaci versenyre, ami remélhetôleg az ügyfelek számára összességében mégis alacsonyabb tarifákban és magasabb színvonalú szolgáltatásokban fog megnyílvánulni.

Érsek Teodóra